Ezt el kellene tűrnöm vagy ez már tényleg túlzás?

Kíváncsi lennék a véleményetekre, tanácsotokra a következő szituációról. A fiam, aki 36 éves pár hónapja ismerkedett meg egy 23 éves lánnyal, akinek van egy 4 éves kislánya egy előző kapcsolatából. 3 hónap ismerettség után a lány a kislányával hozzánk költözött. Nekem természetesen ezzel nem volt semmi problémám, de mikor beköltözött, azt mondta, hogy mivel neki nincs munkahelye, fizessem a kaja részüket és végülis az összes egyéb költséget (cigizik, iszik). Ez körülbelül havi 50 ezer extra kiadás nekem. Úgy érzem, hogy kihasznál minket. Nem arról van szó, hogy paranoiás anyósjelölt vagyok, de a fiamnak volt már egy házassága, amiben a felesége anyagilag kihasználta a családot (akkor is itt laktak nálunk) és a közös gyereket itt is hagyta a volt feleség, így én és az édesanyám neveljük, mert a fiam sem foglalkozik vele. A fiam sajnos nem dolgos ember, csak 4 órában doolgozik és azt sem nagy örömmel. Mivel neki alig van bevétele, nem tud ellátni egy családot, de még magát sem, mert több a kiadása, mint a bevétele. Én mindig segítettem, de most úgy érzem, hogy ez már sok és ez a nő egyértelműen ki akar minket használni. A fiamnak hiába mondom, nem hallgat rám. Azt tervezi, hogy egy ötödik szobát alakít ki a házban (az én pénzemen), hogy a barátnője kislányának is legyen saját szobája. Én úgy érzem, hogy nem vagyok köteles két idegen embert ilyen szinten eltartani. Mert igen is, számomra ők idegenek, akik most költöztek ide, de máris olyanokat mond nekem a kislány, hogy takarodjak a házból (amit két kezemmel építettem annak idején). 2 munkahelyem van már közel 20 éve, hogy fenn tudjak mindent tartani. Úgy érzem, hogy most 59 évesen már megtehetném, hogy veszek új ruhákat és kicsit költök magamra is. Ehelyett a fiamat és az aktuális barátnő(i)t kell eltartanom. Nem akarok önző lenni, de úgy érzem, hogy a fiamnak 36 évesen már meg kellene állni a lábán, de zsarol engem és nem tudok én sem nemet mondani. Mit tegyek? Úgy érzem, hogy nem bírom tovább, de a házból nem akarok kiköltözni. Erre tettem fel az életemet. A fiam, én és a nagymamája (az én édesanyám) egy házban lakunk. Mivel egyes gyerek, ő fogja örökölni a házat, szóval ezért nem költöztünk soha szét. Neki nincs is meg az anyagi háttere arra, hogy elköltözzön. Ti hogy érzitek? Ezt már nem tudom lenyelni. Úgy érzem, hogy ez már élősködés.