Kedves (leendő) anyósok/apósok! Titeket zavarna ha a két diplomás gyereketek egy olyan párt választana magának akinek csak érettségije van?

Engem az zavarna, ha a gyerekemnek ilyen (leendő) anyósa és apósa lenne, aki aszerint ítél meg embereket, hogy milyen az iskolai végzettségük.

41-es vagyok. Ja azt elfelejtettem hozzáírni a kommentemhez, hogy főiskolán dolgozom. Ne tudd meg mennyi idióta, buta, élhetetlen főiskolás van (akinek nem inge nem veszi magára és tisztelet a kivételnek!). Úgyhogy én nem tartanám túl nagyra a főiskolát végzetteket csak azért, mert van egy papírjuk róla....

ez is csak itthon jelenthet problémát! ezt akartam írni :)

Szia. Szeretném elmondani a saját esetemet, a végén megleled a választ. Én nem származom értelmiségi családból és senkinek sincs egyetemi végzettsége a családban. Mivel szegények voltunk nem volt pénzünk csak a nagyon alapvető dolgokra. El kellett mennem mindjárt érettségi után dolgozni,hogy kifizessük az adósságainkat és egyéb költségeket, egyetem szóba sem jöhetett. Soha nem volt önbizalmam, az iskolában az osztálytársaim nagy része tehetősebb, értelmiségi szülők csemetéi volt, irigyeltem a ruházkodásukat, az életüket, a nyaralásaikat, hogy a szüleik különböző magánórákra vitték őket, nekem meg sietnem kellett haza tanítás után segíteni az otthoni teendőkben. Egy nap találkoztam egy nagyon okos, értelmes, egyetemet végzett fiúval, nem mondom mi volt a szakmája, nem akarom,hogy bárki is rám ismerjen.:) Egymásba szerettünk és eljött a nagy nap, találkozás a szülőkkel. Minden bátorságomat összeszedtem és illedelmesem bemutatkoztam. Meghívtak vacsorára a két emeletes villájukba, miközben feltettek pár kérdést,hogy mivel foglalkozom, kik a szüleim, mivel foglalkoznak. Mivel nem akartam többnek látszani, mint ami vagyok, elmondtam, hogy egy gyárban dolgozom 3 műszakban, anyám rokkant nyugdíjas, apám pedig már nem él velünk. Sosem felejtem el az arcukat, ült két családi barát is az asztalnál, amolyan büszke, arisztokrata formák és próbáltak jó pofit vágni, de nem tudták eltitkolni, hogy mennyire lenéznek. Viszont amit nem tudtak rólam az az, hogy egy dologban igazán kiemelkedő voltam és büszke voltam rá, az pedig a fizika. Amatőr csillagász voltam és többek között ennek kapcsán találkoztam az akkori fiúval, mivel őt is érdekelte. Mikor megkérdezték, hogy hol találkoztatok, akkor mondtam, hogy amatőr csillagász vagyok és publikáltam egy pár dolgot már interneten. Nem akarták elhinni, megkérdezték még egyszer, hogy tényleg csillagász vagy? Mondtam, hogy az amatőr csillagász nem az jelenti, hogy végzettségem van róla, ahogy ezt kimondtam belesóhajtottak a mondandómba, hogy jaaaa..., deeeee és itt felemeltem a hangomat, de az amatőr csillagászoknak sokat köszönhet a csillagászat, mivel sok felfedezést nekik köszönhetünk és bár tudom, hogy sokan nem nézik ki belőlem, de szeretnék csillagászatot tanulni, csak mivel Én nem származom tehetős családból, ezért választanom kellett a tanulás és a munka mellett. Itt éreztem, hogy szinte szakadozik a plafon és a bőrpigmentek az arcukról, de akkor úgy gondoltam el kell mondanom. Nem akarom tovább húzni a történetet, de végül is nem maradtam sokáig a fiúval, nem pont emiatt, de valamennyire ez is közrejátszott. Akármennyire is magabiztosnak tűntem ott, nekem nagyon sokáig lerombolva maradt az önbizalmam.Hosszú évekig marcangoltam magam, hogy de buta vagyok, de szerencsétlen, semmire sem vagyok képes,aztán több évre rá úgy döntöttem, hogy miért ne lehetnék hivatásos csillagász. Aztán úgy hozta a sors, hogy külföldre kerültem, megtanultam az angol nyelvet és 3 éve csillagászatot tanulok egy elég híres külföldi egyetemen. Ha minden jól megy, akkor nem is olyan sokára végzett csillagász leszek és elsőként lesz diplomám a családban. Azóta megismertem egy nagyszerű embert, aki sose nézte honnan jöttem, a családja imád, elfogadott, pedig mikor összejöttünk szinte semmink sem volt, együtt vágtunk neki a határon túlra és együtt verekedjük magunkat tovább az akadályokon. Szóval én nem ítélkeznék a lányom/fiam párja felett csupán végzettség alapján. Az igazán okos emberek szerények is egyben, csak ezt sokan elfelejtik.

AZ embert nézném. Nyilván jobban örülnék, ha diplomás lenne, de ha emberileg rendben van és a gyerekem szereti elfogadnám.