Kedves (leendő) anyósok/apósok! Titeket zavarna ha a két diplomás gyereketek egy olyan párt választana magának akinek csak érettségije van?

Kedves Utolsó!

Én diplomás vagyok (közgazdász), de tapasztalatból mondom, hogy vannak olyan diplomások, akik csak a főiskolákat szégyenítik meg. Úgy megszerezni egy diplomát, hogy a család a fősulit támogatja anyagilag, hááát nem nagy dicsőség. S nem is beszélve arról, hogy sok egyetemre/főiskolára nem az eszükkel kerülnek be.

Nekem is olyan férjem van akinek 3 szakmája van és nincs diplomája. Nekem csak annyit mondott anyukám, hogy minimum egy orvost képzelt mellém és csalódott bennem, hogy egy tetovált, diploma nélküli férfit választottam.

Hozzáteszem anyukámnak 2 diplomája van, de az apukám akit imád szakmunkás...szóval érdekesen gondolkodik.

Egyetemen tanulok, a páromnak 2 szakmája van. A szüleim tisztelik és becsülik (több diplomájuk is van). Nem büdös neki a munka, otthon is segít ahol tud, anyuéknál is szó nélkül feláll és megcsinálja amit kell minden különösebb kérés nélkül. Vannak céljaink, reálisan látja az életünket. Szeretne majd tovább tanulni, de a jelenlegi munkahelye mellett sajnos nincs rá túl sok esélye. Én elképzelek valamit, ő meg mondja hogyan kéne kivitelezni (sokkal gyakorlatiasabban tud tervezni én olyan érzelmektől túlfűtött, "na akkor vágjunk bele most azonnal, majd elsül valahogy" típus vagyok).

Az exem egyetemen tanult de nála lustább, linkebb embert nehezen tudnék mutatni. Baromi nagy tervei voltak, ha beszélni kellett róla, de valahogy a megvalósításig soha nem jutott el. A munka valami egészen más fogalmat takart számára, valami olyat amit "egyszerű földi halandók" végeznek, de ő ugye nem esett ebbe a besorolásba. A szülei szintén diplomások, sokszor megkaptam tőlük, hogy aki nem valami olyat tanul az egyetemen, ami összefüggésben van valamely természettudományos tárggyal az csak azért járogat oda mert nincs jobb dolga. Próbáltam nem visszaszólni.

Ezzel nem akarok általánosítani a lényeg, hogy van ilyen is, olyan is, de leginkább magától az embertől függ és nem a papírjától, hogy milyen a természete, mik a pozitív tulajdonságai.

Csak annyit fűznék hozzá, hogy sokan vannak, akik szerettek volna (szeretnének) diplomázni, de nem volt (nincs) olyan hátterük, hogy ezt véghezvigyék.

23N

Én is a többdiplomások "kasztját" gyarapítom, sőt doktorim is folyamatban van. Szeretek tanulni. Párom nincs, de -- kövezzetek meg -- bevallom, nem a szakmunkás férfiak köreiben keresgélek, nem ők a célcsoport. Mert nyilván az ember a magához hasonlóakat keresi.

DE! Még most hozzáfűzöm (mielőtt kultúrsznob benyomást keltek :)), hogy nyitott embernek tartom magam. Ha -- teszem azt -- megismerkednék valahol egy férfival, akivel nagyon egy hullámhosszon vagyunk, hasonló a gondolkodásmódunk, értelmes, intelligens ember, akkor nem vetnék véget az ismerkedésnek pusztán amiatt, mert az illető nem rendelkezik diplomával.

Volt már rá példa eddig is, hogy nálam alacsonyabb végzettségű pasikkal randiztam. Nem a diploma hiánya miatt nem lett belőlük kapcsolat, hanem mert nem tetszettek vagy nem illettünk össze stb.

Ugyanakkor azt is el kell ismernem, hogy ha leendő páromat elképzelem, igenis egy tanult, iskolázott, művelt embert képzelek magam mellé. Tudom, a műveltséget és az intelligenciát nem adják együtt a papírral. Beleestem már régebben abba a hibába, hogy azt hittem.

Volt régen egy Phd-hallgató párom, aki kb. olyan szinten volt, mint egy züllött, kocsmatöltelék tróger. Hiába volt jó a szakmájában, semmi máshoz nem értett és nem is akart érteni. Igazi szakbarbár volt. Lenézte az irodalmat, mert hogy ő minek olvasgassa más emberek kitalált hülyeségeit. A pszichológia sem érdekelte, mert minek az, és egyébként neki nincs is tudatalattija, mert ő mindent meg tud magyarázni, hogy miért csinál (!!!).

Ráadásul szerinte a poénok poénja az volt, ha hangosan fingorászik a lakásban a (hasonlóan PhD-s) haverjával. A kocsmázásról nem is beszélve.

Nekem ez bőven tanulság volt arra nézve, hogy az ember nem a diplomától lesz intelligens. :D

27/N