Megycsalt a feleségem! Ti mit tennétek?

Először is köszi a válaszokat! Nagyon érezni mikor volt női-férfi hozzászólás! Nem gondoltam, hogy ennyien foglalkoznak majd egy újabb picsogós férjjel (jjajj most milesz?).

Tehát Ő 33, én 35. A gyerekek 2-5-7.

Elhanyagoltam? Ki az aki 16év után, 3 gyerekkel (számtalan átalvatlan éjszakával) plusz a mindennapi problémákkal ugyanaz tud maradni, mint régen? Ennek ellenére havonta 2-3x vettem virágot, plusz folyamatos figyelmességek, bókok... Férfi vagyok (de betartottam amire az oltárnál felesküdtem!) ezért sosem voltam nyálas, papucsszerű, ezt értékelte is! Végül mégis egy kevésbé jóképű, hímringyónak adta oda magát, aki a csöpögős szövegével ejtette csapdába. Mindkettem megerősítették, hogy a nejem sokáig kérte, hogy hagyja békén, boldogan él a családjával, de nem tartotta ezt tiszteletben es folyamatosan bombázta szerelmes szavakkal stb... Így csak idő kérdése volt mikor gyengül el! A feleségem elmondása szerint gyenge szerető volt, ezért nem értem, az első alkalom után miért hagyta magát sodródni? Tőlem meg teljesen eltávolodott, én pedig mivel bíztam benne nem gyanakodtam! Ha rákérdeztem mi van velünk mostanában, csak a gyerekekre hivatkozott, hogy miattuk fáradt.

Ami kissé meglep, hogy senki nem tért ki a csábító félre, pontosabban hogy ki mit tenne vele? Indítok is egy másik témát, ahol ez lesz a kérdés!

okt.08. 13:18-nak: hát igen ez volt az első gondolatom!

13:27-nek: olyan szinten csalódtam benne, amit addig nem tudtam volna feltételezni! Mivel Ő vallásos családban nőtt fel, és jó ideje mi is követjük Jézus tanítását a családban, végképp tanácstalan voltam mikor kiderült! Fiatal koromban rengeteg disznóságot csináltam, de úgy éreztem ha elkötelezem magam Vele, visszafogom magam, és nem fogok engedni a csábításnak! Minden terhesség (gondolom a férjek tudják miről beszélek) nagy próba volt számomra, nagyon elviselhetetlen volt időnként a párom! Aztán a szoptatásos, pelenkázós, éjjel nem alvós idő is sokat kivett belőlünk... Rengeteg alkalmam lett volna, hogy engedjek a gonosznak, de a templomi eskü sokkal fontosabb volt nekem annál, hogy esetleg elrontsam amit addig építettünk! És mint írtam, megbíztam benne, de tűzbe senkiért nem adnám a kezem, hiszen ha valaki én nagyon jól tudom, hogy minden nőnek van gyenge pontja, és eljön az idő mikor választhat! Ő rosszul választott... A gyerekeim pedig fontosabbak annál, hogy egy ilyen elszakítson minket!

okt. 09. 11:28-nak: valóban, ha nem adja oda magát, valszeg nem erőszakolták volna meg... Azért mégis a fiút hibáztatom, mert bevallotta, hogy sokáig el lett utasítva! És ahogy telt az idő, már csak a hibáimat látta a párom, és elhidegült tőlem (nyilván akarta is azt a kapcsolatot). Viszont ha a fiú a pl. 5x el lett utasítva, neki kellet volna annyira tisztelnie minket (engem+gyerekek) hogy békén hagyja, és elnézést kér!

Megismerkedésük után 2 hónapig el lett utasítva, majd megingott a nejem, és akkor csaphatott rá a srác bizonyos érvekkel, majd kb 2 hét mérlegelés után megtették. Aztán jöttek a kedves sms-ek, és kisírt a fiú még egy alkalmat (2és fél hónap telt el) úgymond búcsúzóul, amiért a feleségem képes volt 1000km-t utazni autóval! Innen már nem volt személyes találkozás, de a "szakítás" nem következett be, folyamatosan kapta a kedves-elismerő sms-eket, és gyanítom e-maileket, amiket sajna nem volt alkalmam olvasni, mert mikor kiderült a feleségem mindent törölt... Ez is sántít: minek tartotta meg azokat a leveleket?

12:14-nek: ez fájt a legjobban! Miért nem tudott elém állni? Pont ezt mondtam én is Neki, ha szól nekem elzavarom a fiút egy életre, plusz megleptem volna valamivel...! Aztán mikor megtörtént? És amikor rájöttem, csinálta a hülyét, csak mikor látta, hogy menthetetlen a helyzet vallotta be, és azt mondta: minden nap el akarta mondani, és bőgött ha nem voltam otthon, annyira utálta magát. Plusz a fiú, igaz telefonon beszéltünk, de csinálta a hülyét, és mint aki azt sem tudja miről beszélek... Hát ez nagyon feldühített! Ő is csak akkor vallott, mikor rájött, hogy nincs mit menteni.

12:22-nek: ez persze nekem is megfogalmazódott a fejemben, de a fiú megerősítette a dolgot, hogy az nejem sosem akart elhagyni, mert engem nagyon szeret, és persze a gyerekeket is.

Szóval elvileg több figyelmességre vágyott, ami szinte lehetetlen... Kivéve, ha valaki annyira imádja az asszonyt, hogy minden percben a kívánságát lesi, de ezek is általában ilyen sorsra jutnak...! Egy nőnek férfi kell, aki tud gyengéd, de kemény is lenni! Gondoskodik a családjáról, időnként figyelmes, nem "igénytelenedik" el, és persze az ágyban is teljesít. Na, én mindezt megadtam Neki, minden ismerősünk irigy ránk a kapcsolatunk miatt, mi vagyunk sokakanak a példakép... Össz bűnöm az volt, amikor hazajöttem a munkából, és a gyerekekkel leküzdöttük az esti procedúrát, majd közös vacsora, és mivel Ő úgyis "hulla" fáradt, én a hobbimnak szentelve időnként leültem filmet nézni. Nekem is hosszú volt a napom, időről időre elutasítottam "bizonyos" ajánlatokat, majd hazaérve az asszony üvöltését (a gyerekkel)kibírva próbáltam ember maradni! És így eresztettem ki a gőzt. Semmi piálás, bulizás, kártya vagy bármilyen szerencsejáték! Ennyi... Szóval valóban ezt érdemeltem?