Felnevelnéd, ha sérült gyereked születne?

Szerintem nehezebb lemondani róla, tudnátok folytatni az életet ugyanúgy?

Nehéz kérdés.

Én napi szinten foglalkozom ilyen beteg gyerekekkel, biztos, hogy nem nevelném fel. Nem tudnék úgy élni, hogy egyszer sem ölel meg a gyerekem és nem mondja, hogy szeretlek anya, mert annyira sérült, hogy még magáról sem tud. Akkor is nehéz velük, ha még csecsemő korúak, de ha megérik a felnőtt kort, abba minden családtag kikészül. Ilyen gyerek mindennapos ápolásától az anyák is sérülnek, érzelmileg és pszichésen egyaránt. Ők is ezt mondják, hogy de hát az enyém, de látom mindennap sírnak és bizony nem sok öröm jut nekik. Ha meg késői életkorban elhalálozik a szerencsétlen gyerek, akkor meg nem tudnak mit kezdeni magukkal. Ahhoz már elég idősek, hogy munkát vállaljanak, de még nem elég öregek a nyugdíjhoz sem. Volt egy lány, aki 25 évesen meghalt, totálisan sérült volt, ennek már 4 éve és anyuka még mindig nem találja a helyét a világban.

biztos, hogy nem

Szerintem pedig iszonyú nehéz lehet úgy élni, hogy intézetben van a gyerekem, szerintem ezt a sebet semmi nem gyógyítja.

Én nem azt mondtam, hogy jobb, de lelkileg könnyebb feldolgozni hidd el.Egy Down kóros anyuka mesélte, hogy sokkal nehezebb lelkileg azoknak, akik lemondanak, az életük könnyebb lesz, de lelkileg jobban megsínylik.

Ő maga neveli, de összejár olyanokkal, akik hetes óvodába rakják be, igazából a lelkiismeret furdalás, amit nehezen dolgoznak fel.