Tegyük fel, hogy nem enyhe értelmi sérülésről van szó. Hanem olyanról, ahol esély nincs rá, hogy valaha is önálló életet tudjon élni; se nem lesz munkaképes, se nem járhat iskolába. Minimálisan fejleszthető. Nem lesz szobatiszta felnőtt korára sem.
Felnevelnéd, vagy intézetbe adnád?
Tudom, sok család rokkan bele, ha vállalja a gondozást. Lehet, hogy kiverem a biztosítékot a kérdéssel.
Én ezt nagyon jól meg gondolnám. Van aki bevállalná van aki meg gondolná van aki egyáltalán nem. Én személy szerint mindenkivel egyet értek valamilyen szinten, mivel ez egy oltári nagy felelősség és így 5X jobban kell figyelned rá mint egy normális gyerekre, és szerintem egy átlag ember idegileg nem bírná ki ezt a helyzetet lehet hogy elején lelkesen csinálná meg minden, de egy x idő után kiakadna. Én ismerek egy ilyen családot, fogyatékos kislányuk lett mint 3. gyerek az anya munkanélkülivé vállt az apa napi 14 órát melózik hogy ne halljanak éhen plusz tudják fizetni a lányuknak a kezeléseket. Ez a család azóta már szét hullott, nagyon nem tudok róluk semmit. Amit legutóbb hallottam róluk 2-3 éve az az hogy az anyuka bekattant idegosztályon van gyerek meg a nagyszülőkhöz került plusz valami külső segítséget kap, az apa meg a másik két egészséges gyerekkel lelépett otthonról. Szóval ezek után én alaposan meg gondolnám ezt.
2011. okt. 7. 22:10
Hasznos számodra ez a válasz?
32/95 anonim válasza:
Szörnyű, ha valakit ilyen ér, én nem vállalnám.
2011. okt. 7. 22:11
Hasznos számodra ez a válasz?
33/95 anonim válasza:
De ha megfordítjuk a kérdést, a gyereknek milyen élet ez ??? Őt ugye nem kérdezi meg senki, hogy akar-e így élni.
Sokszor talán nekik is jobb volna, ha hagynák őket elmenni, de ha jól tudom erre nálunk nem nagyon van lehetőség.
Van már egy gyönyörű egészséges babám, és imádkozom, hogy a következő(k) is ugyanilyenek legyenek. Sokszor viszont az is eszembe jut, hogy később is derülhet ki valami, érheti baleset... akkor meg eldobjuk, mint az elromlott tévét meg az összetört bögrét? Nem szeretek ilyeneken gondolkodni :(.
2011. okt. 7. 22:12
Hasznos számodra ez a válasz?
34/95 anonim válasza:
Ha idejében felfedeznék vizsgálatokkal, hogy sérült lesz, egészen biztosan elvetetném. Nem ítélném életre... Viszont ha már megszülöm, világra - létre hozom, életet adok neki (amit nem ő kért, hogy megszülessen), felelős vagyok érte, és mint minden tettemért, ezért is vállalnám a felelősséget.
2011. okt. 7. 22:12
Hasznos számodra ez a válasz?
35/95 anonim válasza:
Aki vállalná,az gondol-e arra,hogy mi lesz a gyerekkel,ha ő maga lesz beteg,vagy netalán meghal? Nem valószínű,hogy a rokonságból bárki is törődne majd vele. Ha eddig családban élt,és felnőtt korban kerül szoc.otthonba,az nagyobb törés neki,mintha mindig ott élt volna.
2011. okt. 7. 22:14
Hasznos számodra ez a válasz?
36/95 anonim válasza:
én vagyok akinek a családjában van ilyen gyerek és egy héten 5 napot intézetben van.
Neki így jó. sokkal jobb,több amit ott kap mint amit otthon a szülők tudnának neki biztosítani,még akkor is, ha mindketten otthon maradnának.
foglakozások,fizikoterápia van nekik,úszás. Ezek nagyon fontosak, hogy a mozgásukban ne épüljenek vissza,azt a keveset amit meg tudnak csinálni,azt továbbra is tudják.
Szerintem ez a helyes szeretet. hétvégén a családdal vab ésboldog.De nagyon örül akkor is amikor visszamegy.Már várja,hogy mi fog történni vele a héten
2011. okt. 7. 22:16
Hasznos számodra ez a válasz?
37/95 anonim válasza:
ja,az intézet nem szociális otthon,hanem magánintézet.
2011. okt. 7. 22:17
Hasznos számodra ez a válasz?
38/95 anonim válasza:
nem.persze nem voltam ilyen helyzetben de szerintem képtelen lennék rá.
2011. okt. 7. 22:19
Hasznos számodra ez a válasz?
39/95 anonim válasza:
Ez egy nehéz helyzet, és nehéz kérdés, amire nincs jó válasz.
Döntés után talán valakinek lelkileg/testileg/eü-ileg jobb lesz, de mindig benne van az is, hogy utána tükörbe tudsz-e nézni, a lelkiismereteddel el tudsz-e számolni, és persze más morális kérdéseket is feszeget.
2011. okt. 7. 22:21
Hasznos számodra ez a válasz?
40/95 anonim válasza:
Én eltöltöttem egy hetet egy fogyatékos gyerekkel, testi és szellemi, ott volt az anyukája is, a gyerek 14 éves volt akkor, de egy 4-5 éves szintjén volt testileg..az anya állandóan a haját tépte, csak az alvás volt neki a nyugta, de akkor is gyakran felébresztette a gyerek a semmiért, mert inni se kért, se semmi. Csak úgy felébresztette. Állandóan nyavalygott, ordított, sírt...minden. Amikor vége volt a hétnek, én teljesen átértékeltem az életem. Szörnyű volt.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza:
válasza: