Felnevelnéd, ha sérült gyereked születne?

Arra érdemiben nem reagáltál, hogy mi lenne a sérült gyermekeddel, ha meghalnál? Nem félnél, hogy akkor mi történne vele? Akkor nem maradna magára? Vagy azt hinnéd, valamelyik rokon csak vállalja ezt? Esetleg a másik, egészséges gyereked?

Jó példát hoztál fel az alommal... Én hiszek abban, hogy a természet van a legjobban összerakva a világon. A természetben egy sérült állat nem életképes, nem is. Ott az élet rendje a szelekció. Úgyhogy én egyet tudok érteni ez eutanáziával is súlyos betegek esetén. Mivel mégis civilizált faj vagyunk, nyilván nem a magára hagyás a megoldás, hanem a kegyes halál. Sokan érvelnek mindig azzal, hol az abortusz, hol más kapcsán, hogy mindenkinek joga van az élethez. Helyesen így hangzik: az emberhez méltó élethez. Aki vegetál egész nap, és nem tud magáról, az nem emberhez méltó életet él. Ha veled valami történne, mondjuk egy autóbaleset következményeként kómába esnél és esély sem lenne rá, hogy kikerülj abból az állapotból, szeretnéd, hogy úgy maradj még évtizedekig? Egy teher akarnál maradni a családodnak, akinek már öntudata sincs? Illetve mit gondolnál anyádról, ha ő görcsösen ragaszkodna hozzá, hogy életben tartsanak, miközben tudja, hogy sosem nyered vissza az öntudatod...

Lehet, hogy számodra két össze nem hasonlítható példa, de talán még az utóbbi a nehezebb eset. Mert, ahogy már írta valaki, ott van közös élet, élmények, nem eleve úgy kerül hozzád, hogy soha egy percig sem fogja fel, hogy ki vagy neki és hogy szereted.

Ez önsanyargatás, azért, hogy az anyának lelki békéje legyen. Semmi más. Mert a gyereke érdekeit nem szolgálja ezzel, még ha el is hiteti magával. Azért teszik az ilyen anyák, hogy ne érezzenek bűntudatot, így egyfajta hősnek hihetik magukat, de ez nem sokáig vigasz...

23:15 vagyok..

De figyelj már,ismétlem magam az mennyivel lenne korrektebb ha otthonba adom?Ha meghalnék és nem lenne olyan a családban aki gondozná akkor lehet oda kerülne,de ameddig én szeretném és tudok vele foglalkozni addig megteszem.Tudod látszik az,hogy pont te nem vagy ilyen helyzetben ,és nem is beszélsz olyanokkal akinek tartósan beteg ember van a családjában,a hozzáállásod mindent elárul.NEM azért nem adja be valahova az ember a beteg gyerekét,hogy meg legyen a lelki békéje,hanem azért mert az övé,és ragaszkodik hozzá.Tudod már a pocakban megvan az anya és a baba közötti megmagyarázhatatlan kapcsolat..és ha megszületik (akármilyen betegen)az csak erősödik,mert ő az én gyermekem.Bűntudat...úristen,te tényleg nem tudod miről van itt szó..igen HŐSÖK..és nem azért mert úton útfélen panaszkodnak,hogy mennyi munkájuk van ezzel hanem azért mert csöndben teszik..Hogyha szívtelenül eldobná magától nem érezne bűntudatot?DEHOGYNEM...ez a hozzáállás komolyan...Ha minden ember ilyen lenne...Tudod te vagy az életképtelen,nem vagy hajlandó elfogadni más döntését,sokan vannak még így,és nem a valóság show szereplőkre.. stb hulladékokra kellene büszkének lenni ,hanem az ilyen emberekre.Kíváncsi lennék ,nő vagy vagy férfi?

nem. eleve a családom meglévő tagjait is magammal rántanám a lelki és egy idő után testi/anyagi nyomorba.

És gyakorlatilag értelmetlenül. Az a másik,hogy valszeg nem is volna boldog ha érzékelné azt hogy ő most otthon van,vagy nem.

hasonló ismerős van ott több mint szobanövény a gyerek,de otthon kifejezetten nem boldog,ezt lassanként szülei is elfogadták,és bent hagyták az intézetben...tökéletesen érthető.