Van itt olyan aki utálja az anyósát?

Előbb utált ő engem, mint én őt.

Ja persze, elviszem a házi rabszolgát, már csak ritkábban ugráltathatja. Harminc évig halni készült.

22:43:

1.részvétem amiatt, amiket írtál!

2.Légyszives pontokat használj a mondataid közt, így nehéz megérteni, teljesen összemosódik amit írsz.

A válasz írója 72%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 13:20

Az ok felettébb egyszerű: van egy anyós köztük.

Én vagyok az apósos :)

Szóval volt olyan,hogy benn volt a fürdőben egy üdítős üvegben egy vegyszer,rá volt írva hogy mérgező.nem volt benne sok csak az alján.szóval após részeg volt,át akart menni a kocsmába borért,és mikor nem voltam otthon,átjött,elvitte,és abba hozta a bort...persze a lötty eltünt.mikor számon kértem,azt mondta hogy nem ő volt,aztán mikor tovább erősködtem,akkor kezdett el gondolkodni,és hát igazából nem is emlékszik hogy honnan vette el.

aztán hozott ide egy kutyát...én foglalkozom vele,én etetem,vettem neki házat,stb...ő havi 2x ha ad neki enni.mindig azzal dicsekedett,hogy milyen jó húsba van a kutya,látszik hogy 2 helyről eszik...ezt párszor eltűrtem,aztán egyszer jól összevesztem vele.merthogy ne merje mondani,mikor őnem is ad neki semmit.de ő ad,csak titokba,meg olyankor mikor nem látom.persze,hogyne!még én voltam a hülye.aztán a 35fokban se volt a kutya elött víz,mert átzárta a másik udvarba,és elment otthonról.számonkértem,erre a válasz:dehát ő ad neki,most is lerakta az árnyékba.mondom ok,de hogy repül át a kerítés felett???dehát ott van,tud inni,meg különben is az árnyékba rakta...de hogy jut oda a kutya,átrepöl vagy mi?de hát akkor is tud inni....állandóan okoskodik,de persze csak utólag,előre semmit nem tud mondani.mindenhez hülye vagyok,állandóan lenéz,ha valami tanácsot adok,akkor csakazért se úgy van,persze később meg leutánoz...minden körülötte forog,aki nem nyalja a seggét,az már egy utolsó féreg(ezért nem kedvel)soha nem ad semmit,de nekem mindenem elvenné.tönkre tesz mindent,utána a gyerek a hibás,mert biztos ő nyúlt hozzá.ha otthon van,állandóan részeg,anyós meg a seggét nyalja...

sok sztorim lenne,de most hogy le kell írni,hirtelen csak 1-2 jut eszembe...

Van ám! Én is az utálkozók/gyűlölködők táborát gyarapítom...

- amikor megismerkedtem kisfiával (van 2 fiatalab tesó), az első 10 hónap szép volt, párom meg is jegyezte, hogy nem tudja mi van az anyjával, hogy ilyen normális. Aztán karácsonykor megcsinálta az első balhét (Anyu szavait megmásította azt a látszatot keltve, hogy beszólt anyósnak), ami miatt párom majdnem szakított velem

Valahogy túléltem, gondoltam biztos félreértés volt. Persze bocsánatot nem kért, úgy csináltunk, mint ha mi sem történt volna!

- már együtt éltem picifiával: terhes lettem, de a Baba elment és én nagyon ki voltam bukva hetekig. Ők beállítottak (váratlanul, anyós+tesók), én pedig olyan voltam, mint egy zombi és nem sokat beszéltem. Ebből ő azt szűrte le, hogy utálom, így elmentek. Rá 2 hétre mikor átmentünk hozzájuk, szó szerint levegőnek nézett, még csak köszönni sem köszönt!

Ekkor mondtam a páromnak, hogy nekem ez volt utsó csepp, nem megyek többet hozzájuk. Persze kénytelen voltam később engedni...

- kismama voltam megint, mikor egyszer vmilyen indíttatásból megnyitottam párom e-mailjét (előtte és utána sem csináltam ilyet, akkor vmiért úgy éreztem meg kell tennem) és látom, hogy anyós olyan "gyönyörűen" ír rólam kisfiának... Felhívtam anyóst (gondoltam megkérdezem tőle mi ez az egész, miért nem nekem mondja , ha vmi baja van): először csak nem vette fel, utána már ki volt kapcsolva. Írtam neki egy hasonlóan szép e-mailt. Egészen a 38. hétig nem találkoztunk, akkor felbukkant és "újrakezdtük". Én próbáltam vele megbeszélni a dolgokat, ő hárított.

- megszületett a Kislányunk és ő zokon vette, hogy az első héten nem akarunk látogatókat. Nyeltem. Nem engedtük, hogy a 6. hétig megfogja bárki is, nem tetszett neki, a hátam mögött már kezdte a hülyeségeit. Nyeltem. Aztán mindig itt akart lenni, mi legyünk ott mindig, az anyámhoz ne is menjünk, stb. Aztán kórházban voltam 2-szer is, és a két mama vigyázott a Lányunkra, míg párom dolgozott. Anyós kifejtette Anyunak(!!!), hogy én elvettem tőle kisfiát és vissza akarja kapni... Itt már nehezen bírtam, de nem szóltam. Aztán az első szülinapon zsúrt rendeztem és már 2 hónappal előtte egyeztettem mindekivel két fontos dolgot: a dátumot és hogy tortát senki ne hozzon, mert az ELSŐT én szeretném sütni. Bármi mást hozhatnak, bár csinálok kaját. Erre beállított egy vmivel, amit ő tortának nevezett, hogy ezt majd adjam oda a Lányomnak. Én mondtam, hogy nem, mert megkértem mindekit, hogy ne hozzanak tortát. Ezen megsértődött, semmiből nem evett és köszönés nélkül elment.

Ezt e-mailek hada követte, ahol aztán 4 év sérelmét kapta meg - eredménytelenül, mert ő totál máshogy emlékszik mindenre.

Ennek több, mint 1 éve, azóta nem beszélünk. Szerettem volna eltiltani a Lányunktól, de párom nem engedi, mert mégiscsak a nagynyja. Nem tudom, már majdnem meginogtam én is, mikor májusban sms-ben közölte kisfiával (amit nekem kellett felolvasni, mert páromat nem érdekelte), hogy nagyon sajnálja, hogy a világ leggonoszabb nőjét (vagyis engem) fogta ki, mert én csak ártok neki és már teljesen kifordult önmagából. De tudja, hogy most már ő (párom) is rájött, hogy én a gyerekkel is csak becsakliztam!

Na, itt elszakadt a cérna és mondtam, hogy ha erre vmit nem reagál a párom, akkor vége. Nem reagált, mert fölösleges... No comment!

Még együtt vagyunk, de nem tudom meddig. Tőle soha nem fogom megkapni azt, amit szertenék: hogy mellém álljon!

Bocs, hogy hosszú lett...