Van itt olyan aki utálja az anyósát?

Igen vagyok. Nem a kedvencem az anyósom.

Hogy miért utálom? Mert egy álszent.Igazából különösebben még nem ártott , de egy hülye, már elnézést.

Segítséget nem sokat kapok tőle, elkönyvelte magát halálos betegnek. Van egy kislányom, amikor ő megszületett 2 x hozott ebédet, pedig mondtam, h az első 6 hétben nem vagyok hajlandó főzni(időm se lett volna rá),Ő úgy gondolta ennyi kaja elég lesz. azóta ha mi nem vinnénk az unokáját be nem jönne. kb. két hónapja mondta mennyire unatkozik otthon(nyugdíjas) és ő olyan szívesen jönne hozzánk. mondtam neki, h jöjjön nyugodtan( amúgy kismama vagyok és jól jönne ismét a segítség, feküdnöm is kellene sokat), na azóta 1x jött , de csak azért mert mondtam, h orvoshoz kell mennem és vigyázzon az unokájára.

Kissé olyan mint akinek nem forog minden kereke , az ilyen embereket nem szeretem.

Szerintem egy anyóst nem lehet és nem is kell szeretni.

Volt "anyós"

Egyszem kisfia, karácsony csak náluk, csak velük. Mama főztje dobozkában ne éhezzünk(2napont főztem, tudta), minden nap telefon,kétszínű, megjátszós, újgazdag primkó család.

A párom anyjával nincs nagy bajom, jóóóó messze laknak, havonta, 2 havonta látom 2 órát :) Sajnos Ő is kétszínű, de kiszámítható, így hírvivőnek is jó :) Alapvetően aranyos, kedvel engem, de sztem tart tőlem, mert nem talpraesett lány vagyok, és megmondom ha vmi nem tetszik. Hiába próbálkozol, ha Ő nem vevő rá, akkor így jártál. A lényeg hogy ne legyen befolyással a fiára ne függjetek Tőle, és ha lehet ne lakon túl közel. Akkor minden oké :)

"amikor ő megszületett 2 x hozott ebédet, pedig mondtam, h az első 6 hétben nem vagyok hajlandó főzni"

Bocsi, de ezt nem hiszem, hogy a számlájára kell írni, arról neked kell gondoskodni, hogy ha nem akarsz főzni mi lesz, nem arra számítani, hogy majd anyós biztos főz oszt' kész, ha meg nem akkor egy szemét dög...

Én az enyémben csak azt utálom, hogy közel lakik. Amúgy ártalmatlan lenne, de így borzasztó idegesítő. Unalmas az élete és ezért mindig a miénkkel van elfoglalva. Hova megyünk, miért megyünk, mit veszünk, mennyit veszünk, kivel megyünk stb. stb. stb.

az enyém sem teljesen 100as. volt már pár húzása, ami után azt mondtam, hogy nem utálkozok, mert mégis a párom édesanyja, de hogy a közömbösnél jobb viszonyban nem leszek vele, az tutkó.

a legutóbbi dolog, amin már csak kínomban röhögtem az az volt, hogy el akart jönni velünk nyaralni. imád utazni, ez eddig teljesen rendben van.

nekünk úgy alakult, h 3an mentünk pár napra Horvátországba, mi ketten és egy jó barátunk. sajnos a srác barátnője az utolsó percben kénytelen volt lemondani az utat, és maradt egy szabad hely a kocsiban.

viszont azt nem tudom hogy gondolta, hogy ő, az 50es nő eljön 3 20onéves fiatallal nyaralni. halálosan meg van sértődve, és még hetekig szekálta ezzel a fiát.

ezek után mondja bárki, h nem jogos az ellenszenvem iránta...

ezt nem lehet megoldani, ő ilyen. senkit nem lehet megváltoztatni, ha ő rájön, h ez a viselkedés nem oké, és hátránya származik belőle, akkor saját magától változhat. de ameddig mindenki hülye, és csak ő helikopter, addig szép nyugisan tűrni kell, és figyelmen kívül hagyni az eszement ötleteit és dumáit.

van egy mottóm, ami sokat segít ilyen, és hasonló helyzetekben: amit nem tudsz megváltoztatni, azt fogadd el.

tényleg nem utálom, és nem utálkozok. van bennem ennyi tisztelet, hiszen a párom édesanyja. egyszerűen levegőnek nézem, és nem hagyom, hogy beleszóljon a kapcsolatunkba és az életünkbe. a páromnak ez sokkal nehezebb, hiszen nem lehet egyszerre lojális az édesanyjához, és hozzám. őt sokkal jobban sajnálom, hiszen nem akar megbántani egyikünket sem, viszont valakinek úgymond igazat kell adnia. persze ha azt látnám, hogy csak az anyukája a fontos, és játszaná az anyuci pici fiát, akkor nem működne a kapcsolatunk. szépen lassan megpróbál róla leválni. az anyja az, aki ezt nem hagyja.

24l