Mit tennél a lányoddal, ha 14 évesen bejelentené, hogy terhes?

Lehet, semmit nem érnek a racionális érvekkel szemben az enyémek majd, de...

Minden gyerek tiszta lappal indul, feltétlen bizalommal a világ iránt. Aztán persze elrontjuk többé-kevésbé, de ezt az őszinte kötődést és szeretetet senki mástól nem kaphatja és nem viszonozhatja az ember - kár kihagyni is, de "cserébe" eltaszítani meg igen kegyetlen, nem pedig "felelősségteljes" reakció. Itt a Gyakori kérdésekben is sokszor lehet olvasni arról, mit éreznek azok a nők, akik ezt megtették.

Azokat pedig, akik elhagyva mégis vállalták a gyermeket, nem biztos, hogy sajnálni kell, mert legtöbbször nincsenek egyedül, mégis megoldják és nem biztos, hogy tragédiaként élik meg, sőt általában minden észérv ellenére "beleszeretnek" az anyaságba. (És mi van azokkal a nőkkel, akik akárhány iksz éves korukban is egyedül lévén, csak azért is vállalnak gyermeket akár donortól, akár egy éjszakás kalandból? Ilyet is ismerek párat, egyik sem szerencsétlen, sőt van, aki még utána ment férjhez.)

Természetesen aki nem akar, ne vállaljon gyereket, védekezzen. Sőt ott van az örökbe adás is (sok meddő pár vár nem fogyatékos, nem színes csecsemőre...) Gyerekfejjel meg nem kéne szexelni még egyáltalán és igen fontos a felvilágosítás, blablabla :)

Szóval, ha van esély felnevelni szeretetben egy gyermeket, szerintem érdemes megkeresni a megoldásokat és nem csak arra hozni fel érveket, hogy miért ne maradjon életben. Ennek kéne az utolsó és nem az első gondolatnak lennie.

1. Kérdező, szerintem neked, mint Kérdezőnek, nem kellene állást foglalnod.

2. Nagyon sok mindentől függ.