Meg tud még ennél is jobban alázni? (Folyt. Lent)
Megpróbálom röviden elmondani. Nézzétek el nekem, ha kusza lesz, de nem vagyok a legjobb lelki állapotban...
A férjemmel gimnazistaként jöttünk össze. Érettségi után eljegyzett. Utána elvégeztük az egyetemet, majd összeházasodtunk.
Az évek során nem tulajdonítottam nagy jelentőséget annak, hogy kerüli a baba-témát. Mindig azt mondta, hogy felesleges arról beszélni, ami nem aktuális.
Lassan biztos anyagi hátterünk lett, jó állásunk, lakás, autó. Elterveztük, hogy babát akarunk. Évekig nem tudtam teherbe esni.
Aztán másfél éve robbant a bomba, véletlenül egy rokon elszólta magát. A családban genetikai okokból több férfinak sem lehet gyereke. Ebben benne van a két bátyja, és az anyja testvére. Teljesen kiborultam. Nem is igazán azért, mert nem lehet gyereke, hanem inkább a néma hazugsága miatt. Ha elmondta volna nem hagytam volna el, hiszen én komolyan vettem a házassági esküt, hogy jóban-rosszban. Könyörgött, hogy ne hagyjam el. Elmagyarázta, hogy nem csak a gyerekes szülők lehetnek boldogok, és hogy biztos találunk más értelmet az életünknek. Azt is mondta, hogy beleegyezik a spermadonorba, meg az örökbefogadásba is.
Noha nincs orvosi ellenszer, én nem adtam fel. Mindketten elmentünk orvoshoz, mindenféle genetikai, vér-, hormonvizsgálatra, stb.. Aztán kiderült, hogy bennem van a hiba, miattam nem lehet babánk. Neki lehet.
Ma jelentette be, hogy elhagy. Sajnál, de nem akar sajnálatból velem maradni. Ő gyereket akar. Kérdeztem, hogy mi van az örökbefogadással? De az neki nem ugyanolyan, ő sajátot akar. Most a túlsó szobában csomagol...
Egyszerűen nem kapok szikrát... Kérlek írjatok valamit! Milyen az ilyen ember? Egy perc alatt úgy kiábrándultam, hogy nem is érdekel, hogy elmegy, sem a házasság, sem a kidobott évek, a rápazarolt fiatalságom. Csak tűnjön el!!!
válasza: válasza::) Nem is mertem már szóba hozni tegnap este, hogy talán...esetleg...sírsz, azért nem vagy itt. De ez így sokkkal jobb! :)
Tapasztalat szerint lesz még itt szomorkodás egy kevés, de ez is csak azért, mert egyszerűen... így működik. Átesel a fázisokon (gyász-folyamat, vagy mi), aztán mikor minden kitisztult belőled; mintha kicserélnének! Higgy nekem! :) Minden rendben lesz! (És ezt tényleg nem csak azért, hogy üres vigasszal nyugtassalak. Totál biztos, hogy így lesz.)
Légy boldog! :)
válasza:Jó, most játszom itt a laza csajt, pedig szenvedek ám, mint a kutya.
De soha meg nem próbálnám visszahódítani. Itt nem arról van szó, hogy egy vita hevében elhagyott. Itt elvi dolgokról van szó. Nem az a bajom vele, hogy kifordítva tette a zoknijait a szennyesbe, vagy hogy nem hajtotta le a vécéülőkét, hanem az, hogy súlyos jellembeli hibája van.
válasza:nem is értem, hiszen ő nem csapott be. Neki lehet gyereke. Te azt hitted, hogy nem lehet neki, és majdnem kidobtad csak ezért.Még utána sem jártál.
Ő meg megtudta, hoyg neked tényleg nem lehet, mégis melletted maradt - eddig. Ez hoyg most elmegy, nem a gyerek miatt van, hanem a nő miatt. Másképp azonnal csomagolt volna.
válasza:Jól teszed. Nekem lesült volna a bőr a képemről, ha évekig hazudok a páromnak, hogy lehet, hogy egy örökletes probléma miatt nem lehet gyerekünk (úgyhogy én kicsit a férjed helyzetében vagyok, csak én nem hazudtam a páromnak). Őszintén nem csodálkoztam volna, ha elhagy attól függetlenül, hogy végül örököltem, vagy sem. Az meg biztos, hogy a végén még nem nekem állt volna feljebb.
Ha róla derülne ki most, az más, mert ő nem tudott ilyen problémáról, tehát nem volt mit bevallani.
Úgyhogy én a férjed szemszögéből nézve a dolgot is neked adok igazat.
Nem az a baj, hogy elhagy, mert nyílván nem vehetem el tőle a lehetőséget, hogy gyereke legyen, hanem az, hogy anno nekem könyörgött, noha nem akartam elhagyni, csak attól félt, hogy mégis motoszkál bennem a gondolata az elhagyásnak. Érvelt, győzködött, elmondta, hogy sok megoldás van, a fő, hogy mi együtt maradjunk.
Aztán fordul a kocka, és ő is kifordul magából. Szóval ez a pálfordulat bánt. És az, ahogy tálalta, minden tapintat nélkül.
Többen magyarázták ezt az elhagyást az evolúvióval, hogy ő, mint a hím, nem akarja a rivális hím utódait felnevelni (örökbefogadás, spermadonor), hanem a saját génjeit akarja továbbadni.
Oké, jogos.
De ugyanakkor a nőstények pedig mindig a popluláció legerősebb hímjétől akarnak utódot, hogy erős génekkel tudja továbbörökíteni a sajátjait. Én mégsem hagytam el.
Hála Istennek, hogy nem vagyunk egyformák...
válasza:Már az elején írtam, és lehet mások már megírták, de nagyon böki a csőrömet vmi.
Enyhítő körülmény lehetne neki az, hogyha eleve tudtál volna róla, hogy terméketlen. (úgy mész hozzá)- Ekkor is nagy arcon csapás hogy otthagy Téged, mert kiderül mégiscsak neked nem lehet gyereked; de ilyen gyalázatos, gerinctelen módon eltitkolni vmit, aztán nem hogy örülne, hogyha más nem legalább lombikkal próbálkozhattok, még neki áll feljebb...
Egy könnycseppet se érte!
És az lenne a Sors igazi fintora, ha megismerkednél valakivel és ha nem is természetes módon, de babád lehetne tőle. (30féle módozat van ma már)Na, az lenne a szép elégtétel!!!
Sok sikert, és tényleg ne agyalj ezen, mert ez is valahol egy fejlődési pont volt. Ha itt kijött az igazi énje, képzeld el, hogy mi lett volna 20onvalahány éven keresztül... Nem becsült, nem tisztelt, ez a hozzáállásából is látszik!!
Bocs ha kicsit sokat írtam, csak nagyon sajnállak ezért...De tényleg sok sikert a továbblépéshez!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!