Hogyan lephetnek tovabb? Hogyan erezhetnem magam kicsit jobban ilyen tavol mindentol, amit szeretek?

22 eves vagyok, egyetemista. Ez az ev messzemenoen a legrosszabb az eddigi elemtem alatt. Rengeteg sulyos probleman kellett tulesnem, olyanokon, amikrol nem is gondoltam, hogy valaha megtortenhetnek velem. Mindez nagyon megviselt, folyamatosan ideges, feszult voltam, allandoan sirtam, lefogytam, nem tudtam tobbe szivbol mosolyogni, nem volt kedvem semmihez, elvesztek a celjaim.. A problemakon kivul az is megviselt, hogy hosszu ideje nincs parom. Volt egy evekig tarto kapcsolatom, ami par eve veget ert es iden marciusig nem talalt ram a szerelem. Marciusban azonban megismerkedtem egy fiuval, akivel egyutt toltottunk egy-ket szep honapot, sot gyonyoru honapot!! Soha nem voltam olyan boldog, mint akkor, raadasul kicsit megszakadt az ev eleje ota tarto lehangoltsagom. De sajnos a legdurvabb problemak csak ekkor jottek, es az en idegessegem kicsit megviselte ezt az indulo kapcsolatot. A lenyeg az lenne, hogy ilyen rossz lelki allapotban kulfoldre kellett jonnom honapokra. Sajnos nagyon nehezen elem meg az otthontol valo elszakadast, a szuleimmel nagyon jo a kapcsolatom, hianyoznak a megszokott dolgok. Egyebkent is ragaszkodo vagyok, de most foleg az a baj, hogy ebben a megviselt allapotban, amiben vagyok meg nehezebb minden. Sajnos most olyan helyzetben vagyok, hogy szuksegem lenne a szeretteim segitsegere ahhoz, hogy kicsit lelkileg helyrerazodjak. Raadasul a boldognak indulo kapcsolatomtol is tavol kerultem, ami szinten nem jo, mert bennem van a bizonytalansag ezzel kapcsolatban is. Hogyan kerulhetnek kicsit jobb allapotba? Hogyan eljem meg jokedvvel a hatralevo honapokat, mikor ugy erzem, hogy nehez mar egyedul elviselni a problemak sulyat? Nem akarom elpazarolni az itt toltott idot, szeretnem ugy megelni, mint egy szep lehetoseget, de nehezen megy sajnos...