Hogy győzzem meg a párom, hogy a kutya igenis marad?

A kérdező tipikus példája az alkalmazkodásra képtelen de mástól azt elváró embereknek.

Eddig az volt amit te akartál, és a párod alkalmazkodott.

Most hogy neked kéne azt figyelembe venni, le vagy keseredve.

Csodálkoznak az emberek hogy miért olyan sok a válás.

Hát ezért.

Azért azt is megnézném,hogy a válaszolók hány százalékának van/volt egyszerre kisbabája és kutyája (persze lakásban tartott)!:)

Olyan nagy bátorság kijelenti,hogy soha nem fogja bántani! Ezt itt garantálná valaki? Keresztlányoméknál spániel volt bent anno. A keresztlányom születéségi ő volt a "gyerek"! Aztán jött a kis betolakodó, aki hangos és többet foglalkoznak vele (akárki akármit is mondd, nem tudsz ugyanannyit foglalkozni a kutyussal egy újszülött mellett). Egyszer a kicsi alvás után felsírt az ágyon, a kutya meg rámordult. Nyilván zavarta a sírás! Meg amikor anya kezében volt, hiába akart a kutyus felkéredzkedni az ölébe,ahogy régen. Rá pár hétre megint rámordult. Akkor került kintre. Jól tették,hogy nem várták meg, esetleg nagyobb baj. Mert valljuk be, nem tudsz minden másodpercben ott lenni mellettük. Ha alszik, nem fogod azért felvenni az ágyból, vagy bárhonnan,hogy átvedd a postástól a levelet!

Nemrég volt a hírekben,hogy egy roti megharapta egy kisfiú arcát. Történesen ismerős a család. Azzal kutyával soha nem volt addig semmi gond. Anyuka ott ült tőlük két méterre. Tudjátok mi volt a baj? A gumicukor! A kissrác azt evett és a kutya gondolom "megkívánta"! Egy ilyen apróságból meg lett a gond! Mindezeket csak azért írom le, mert itt olyan sokat ki merik jelenteni,hogy úgysem lehet baj!

Ettől függetlenül úgy gondolom,hogy nem kell kirakni a kutyust. Ha a szeparálást megfelelően meg lehet oldani,hogy akkor nyugodtan maradjon bent!

"Minek válaszol olyan aki nem ért a kutyákhoz egy hangyaf*sznyit se? Inkább a kutyás témakörbe kellett volna írnod... "

Egyetértek, fogalmuk sincs mit írogatnak. Most nem akarom bekategorizálni, de volna tippem rá, hogy hány évesek ezek az emberek--

15:29:Nekem is ez az idézet jutott eszembe elsőnek.

És amiatt,hogy pitbull a kutya,nem feltétlenül vadállat.Nevelés kérdése.

Féltesómnak 1 pitbullja,és egy rotija volt.4 éves koromba kapta,engem sosem bántottak,mindig tűrték,hogy nyaggassam őket.

És mond meg a párodnak,hogy neked fontos a kutya,és attól hogy terhes vagy,lehet kutyád,sőt,a babának is jót fog tenni,mert a kutyád majd vigyáz rád,és már kiskorában megtanulja hogy az állatokat szeretni kell.nincs is annál jobb gyerekkor,ha egy kutyával nől fel az ember.

Én egyszerűen imádom a kutyámat, el se tudnám képzelni hogy egyszer csak nem lenne velem. Csakhogy mi kertes házban élünk és nem jöhet be a kutya.

Ti viszont lakásban éltek és ebben az esetben a pároddal értek egyet!

Egyébként egy ismerősömmel történt meg, náluk is lakásban éltek kutya és jött a baba. Nem bántotta a kutya soha a babát azt gondolták nem lesz probléma. Aztán később a baba elkapott valami fertőzést a kutyától, aszmás lett. Sőt allergiás az állatszőrre.

Azért szerintem a gyereked fontosabb mint a kutyád. Ezekre is gondolnod kell.

Értem én, hogy akik lakásban kutyát tartanak ott is megvan a higiénia (bár én nem tudnám elképzelni hogy lakásban tartjak kutyát), de azért egy kisbaba esetében teljesen más.

Gondold át mi a fontosabb!