Hogyan győzzem meg anyuékat, hogy nem lenne semmi baj, ha a lakásban lenne a kutya?

Nekem sem engedték kiskoromban, ugyanezen okból. De most már magam élek és van kettő kutyám is a lakásban! :) Eleinte csóválták a fejüket a szüleim, de hamar elfogadták és nagyon megszerették a kutyáim! Még mindig úgy vannak vele, hogy lakásba szerintük nem való, de azt mondták, én élek a kutyákkal, ha én így boldogabb vagyok, hát tegyem azt, amit jónak látok! :)

Mai eszemmel úgy látom, jobb is, hogy nem volt addig kutyám, míg velük laktam, mert a kutya megérzi, ha valaki a családban összeszorított foggal viseli el és neki ez nem jó és a többi családtagnak sem és persze neked sem. Legyen úgy kutyád, ha mindenki egyformán akarja, akkor lesz boldog a kutyád is, a családod is és Te is!

Én azért sem bánom, hogy ilyen soká lett, mert így sokkal jobban tudok örülni neki, hogy ennyi évet kellett várnom rá. És most már úgy gondolom, hogy megvan hozzá az erkölcsi és anyagi felelősségem is. Persze kiskoromban úgy gondoltam, hogy megvan a felelősségtudatom hozzá, de mai ésszel tudom, hogy ez azért nem ilyen egyszerű. És hogy az anyagi terheket is én viselem, senki nem hányja a szememre, hogy "kellett nekünk kutya, nézd milyen sokba van".

Ha ennyire szeretnél kutyázni, vállalj időseknél egy kis jelképes összegért - vagy ami még nemesebb dolog, ha szívességből - kutyasétáltatást, vagy járj ki egy menhelyre vagy biztos van westie fajtamentés, segíts be az ő munkájukba.

Meg rengeteg westie tulaj van szerintem, aki nem ér rá annyit foglalkozni a kutyával, ismerkedj meg ilyen emberekkel és sétáltasd a kutyájukat, ha ők nem érnek rá.

Ebből a szüleid is látják majd, milyen elhivatott vagy és még az is lehet, hogy meggondolják magukat. :)