Anyukák! Éreztétek ugy már magatokat hogy a gyerekvállalással tönkretettétek az életeket?
Én nem vagyok egy anyának való, azt hittem, majd azzá válok. Türelmetlen, ideges, stb. Ugyan azt nem éreztem, hogy tönkretettem az életemet velük, inkább egy pipa, hogy lám, képes voltam, lett családom. Nekem az segít, ha megzuhanok, vagy ideges vagyok, hogy megnézem pl a Legyetek jók, ha tudtok-ot, az helyrerak.Elolvasok egy blogot, amit egy rákos kisgyermek anyja írt, és észheztérek, örüljek annak, amim van. Meg elgondolkodok olyasmin, hogy milyen is volna az élet, a karácsony, a húsvét a gyerekek nélkül. Nem mindenki mintaanyának születik, de javulni lehet, és kell, a gyerek nem tehet arról, hova születik.
Egyébként, ha még olvassa az illető, nekem is van egy 7 éves autistám (is) :D Autizmus ide vagy oda, nagyjából tőle is azt várom el, amit a többiektől. Lehet, hogy nekem kell a fenekét törölni, de amire képes, azt meg kell csinálnia, ha a fejére áll is. Megszokta, és amiben tud, segít itthon. Hiszti nincs, ha autista, ha nem. Mostanra már szeretem, így, ahogy van, kis furcsaság. Másokra rá sem hederít,ha kérnek tőle vmit, de ha én rámordulok, ugrik, és örömmel, nevetve.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!