Anyukák! Éreztétek ugy már magatokat hogy a gyerekvállalással tönkretettétek az életeket?

Én nem éreztem így soha.Pedig 17 évesen szültem.

Azt érzem, hogy nem is tudom, mi lenne a fiam nélkül.Én már nem is emlékszem az az előtti életemre, az anyaság teljesen kitölti a mindennapjaimat, pedig már 18 éves lesz.Csuda jó fej kamasz fiú, soha gond nem volt vele, kicsinek sem.Fénykép csak olyan van róla, ahol mindig teli szájjal kacag.Nekem nem kellett soha leülni vele tanulni, szorgalmas még a mai napig is, ugyanakkor vagány, de tudja, hol a határ.

Ha belegondolok, hogy most itt ülnék, és nem lenne gyermekem, nagyon rossz lenne.

Persze, teljesen más egy beteg gyermeket nevelni, mint egy olyat, akivel semmi probléma sincsen.

Nem tettem tönkre az életemet, hanem akkor teljesedett ki, amikor anya lettem.És valahogy a munka terén, meg a tanulás terén sem volt soha hátrányom belőle.

Én is voltam igy. 15 hónap van a gyerekek között, és az nagyon kevés. Nem igy terveztem, de igy alakult. Az első évben nagyon kivoltam. Aztán, ahogy elindult a kicsi, jobb lett valamivel, de persze nem sokkal. Egész nap otthon, csak a 2 gyerekkel, sok volt nekem, és türelmetlen lettem, fáradékony, ingerült. A fordulópont nekem az volt, mikor egyszer hivtam a gyereket, és azt mondta, hogy nem jön, mert fél tőlem. Ez már az 5. otthon töltött évben volt. ekkor leültem, és elgondolkoztam. Jó ez igy? Nem. Kell ez nekem ? Nem. Ilyen anya akarok lenni? Nem .

Tehát, meg kell nyugodnom, mindegy, hogy hogyan. Másnap a férjem beteget jelentett, és én elmentem a háziorvoshoz. Elmondtam neki a nyűgömet, és kértem, hogy irjon fel nekem nyugtatót. Felirta, de persze elmondta, hogy nem szedhetem be az egészet egyszerre, meg ilyenek. Ezután nekem jobb volt, mert ott volt a tudat, hogy ha túl sok nekem valami, és úgy érzem, hogy ki kell kapcsolnom magam, akkor ott van a gyógyszerek közt a megoldásom.

Ennek már 8 éve, azóta rendben vagyok, a tabletta, ugyanaz a doboz megvan a mai napig is, mindössze 1 szem hiányzik belőle, amit a férjemnek adtam be az édesanyja halálakor.

Nekem maga a tudat is sokat jelentett, hogy ott van, és kilábaltam a gödörből. Kivánom neked is ugyanezt.

Nekem még nioncs gyerekem,de elhiszem h. nehéz a nap 24 órájában készenlétben lenni és megfelelni mindennek.Főleg ha nevelni akarod a gyereket,de nem úgy siekrül ahogyan szeretnéd,mert nem érti meg, szófogadatlan, vagy egyszerűen nem érdekli az amit mondasz és teszel.Őszintén szóval én ha együtt vagyok a nővérem kisfiával aki már 3,5 éves, egész elejétől fogva úgy voltam vele, h. jó-jó aranyos,de egyáltalán nincs türelmem hozzá.Amíg bébi volt az volt a baj, h. sír,amikor mászkált az volt a baj, amikor már futkosott akkor meg az.Lehet mindig tanul vmi újjat,de tény h. az ember bele tud fáradni.

Egy ismerősöm pl.most mondta h. már nagyon elege van, bár nem cserélné vissza,mert szereti a babát,de annó jó munkahelye volt és örül h. fiatalon lett terhes,de egyáltalán nem gondolta h. ez ilyen nehéz(főleg h. az apa csak dolgozik,de nem veszi ki a részét a gyereknevelésből)

25 éves anyuka vagyok,2 és fél éves kisfiúval.

Nem ítéllek el,azt gondolom,hogy a leírtak alapján valóban szakember segítségére lenne szükséged.Nagyon kimerültél!!! A mókuskerék,amit minden nap hajtasz,bizony monoton és bármenniyre is szereted a gyermekeidet,előjön ez a fránya érzés...Nagyon rossz lehet,sajnállak.

Lehetséges,hogy a gyermekeid még túl picik és túl sok energiát kell rájuk fordítani,ami felőröl.Ha nagyobbak lesznek,önállósodnak,meglátod,hónapról hónapra változik majd.

Addis is,keress fel egy orvost,aki segít neked.De ne gondolj rögtön gyógyszeres kezelésre,egy-egy beszélgetés sokat segíthet,hidd el.A szakember feladata lesz felmérni,hogy mi a pontos probléma és mi a megoldás,de neked is segítened kell kicsit magadon.

Remélem jobban leszel és élvezed majd a kicsikkel töltött idődet.

"És hetente 1-2 óra "pihi" is összejön"

-Kérdező! de olyankor kimenni - és egyedül lenni - és csak csavarogni - érzékelni, ami ér!

úgy mész,határozottan, mintha valahová mennél, de nm mész, mintha sok dolgod lenne, de nincs semmi! Jól becsapni a világot! :)))

próba!