Anyukák! Éreztétek ugy már magatokat hogy a gyerekvállalással tönkretettétek az életeket?

Nem olyan kicsi már, hét éves.

Az autista gyerek anyja.

"azért csak agyalok" -kedves Kérdező, most már biztos vagyok, hogy ráéreztem megoldásra:

igenis old meg, hogy 1-2 szer KI TUDJ OTTHONRÓL MOZDULNI

egyedül

csavarogni

rendbe fogsz jönni!

Próbáld meg néha legalább a nagyobbik picit lepasszolni nagymamának, vagy keresztszülőnek, vagy bárkinek.

Nekem még nincs gyerekem, csak tervezem: de a nővérem jól megkapta.

A férje egy szalmaszálat se tesz keresztbe se a konyhában, se a gyerekek körül, úgy gondolja az az asszony dolga.

Így hát nővérem a 2éves fiúval a kezében főz, mos, takarít - mert ahhoz már elég nagy hogy szétszedjen mindent, vagy a picit püfölje amíg nem figyel rá - emellett folyton rohan a 7hós babához.

Férje hazajön, főtt ebéd, vacsora, fürdővíz.

Nővérem mégis imádja a gyerekeit, mert hétvégente legalább elküldi a kisfiút a férjével együtt anyóshoz, a pici ilyenkor nyugodtan alszik egész nap, ő meg hátradől végre és lazít kicsit.

Nincs nekem még gyerekem, de ismerősőm is közbe mondja, hogy milyen más volna az élete ha még nem volnának stb... Fiatalon férjhez, nincs ideje semmire, fáradt, éjszaka nem alszik , ment meg ilyenek. De ahogy elolvastam az autista anyuka írását, még a szívem is összeszorult, és annyira sajnálom!! És én is ettől félek egyedül, hogy nehogy valami betegséggel szülessen gyermekem. De ezt nem lehet tudni.

Szóval, bátorítani akarlak olyan anyukák akiket a depresszió kerülget..Hogy találják meg boldogságukat csodálatos, egészslges gyermekükben, mert nem depresszió ez, csak el vagytok fáradva, merülve.Elspsorban jót tene egy pihenés, külön a családtól.

Igen, én sajnos elég sokszor érzem ezt, de még magamnak is szégyellem bevallani :(

Imádom őket és nem vagyok depressziós, de bizony elég sokszor eszembe jut, hogy milyen jó volt az a régi kis nyugis életem, amikor oda mentem, ahová csak akartam és legfőképpen, amikor csak akartam!

Ha pl. az éjszaka közepén megkívántam egy Túró Rudit, akkor leszaladtam a teszkóba és vettem, majd befaltam.

Most meg, nemhogy nem tudok csak úgy leszaladni bárhová, de este 9-kor már csak az ágyba kívánkozom (persze csak aludni), a teszkótól messze költöztünk (mert hogy nem jó a városi szmog a gyerekeknek) és a Túró Rudit is sajnálom már megenni, inkább meghagyom nekik :))))

A másik meg, hogy sajnos elég rossz géneket örököltem, ezért a gyerekek óta van 1-2 visszerem, kicsit lóg a mellem és olyan helyeken vagyok vastagabb, aminek semmi köze a kilókhoz (boka, váll stb), ezek már sosem lesznek vékonyabbak.

Szóval nekem ezt igenis nehéz elfogadnom, mert ezek bizony a terhességek és a szülések miatt változtak meg a testemen.

Arról meg már ne is beszéljünk, hogy mint munkavállaló, kb. a mozgássérültekkel és a romákkal vagyok egy súlycsoportban, így 2 kisgyerekkel, segítség nélkül.

Nagyon irigylem azokat, akik a fenti dolgokat simán elfogadták a gyerekvállalás negatív oldalaként, sajnos nekem nem megy :(