A vőlegényemnek olyan normális feltételei vannak, amiknek nem tudok megfelelni. Mit tegyek, mit mondjak?

minimál béren sínylődsz a kedvéért? Te miről beszélsz? Nem épp az a gond,hogy ő szeretné,ha jobban fizető állásod lenne legálisan,csak te épp a főnöki állás pozícióra vársz?

Köszönsz a barátnőinek? :D Ez mekkora áldozat,te úristen.

Háttal alszik? A szemétláda.

Én is dohányzom, ha le akarok szokni, magam miatt, saját, BELSŐ motivációból fogom (tudni) megtenni, nem azért, mert b...gatnak miatta.

Ez olyan, mint a fogyókúra, amikor állandóan mondogatják, hogy ne egyél, csak a kaján jár az eszed.

Tudjátok, "ne gondolj a rózsaszín elefántra!"

Nem az a gond, amiket kér, hanem ahogy. Nem kér, feltételeket szab. Ha lenne is hajlandóság az emberben, ettől mindenki bekeményedik és csakazértse.

Az, hogy legyen bejelentett munkahelye még normális kérésnek is felfogható lenne, de miután a srác visszarángatta a külföldről, majd mellétette, hogy anyagilag soha nem segít neki - ezekkel együtt már inkább zsarolás/uralkodás szaga van, mint kérés.

Ha beteg lesz, önhibáján kívül elveszti a munkahelyét, vagy otthon kell maradnia a gyerekkel, akkor a vőlegény pattogva osztogatja a parancsokat? A kérdező meg jön majd az olyan kérdésekkel, amik itt időről időre feltűnnek és panaszkodnak, hogy egy fityinget se kapnak és még a pelenka se jön ki a gyesből/gyedből?

Ráerőltetni a másikra olyanokat lehet, ami csak egy rossz szokás, pl nem pakolja el a tányérjait. Igen, ilyen esetben lehet ultimátumot szabni és kényszeríteni, bár még ilyenkor is jobb, ha kérik.

A kérdező gondolom akkor is dohányzott, amikor összejöttek. Öt év után jön rá, hogy neki ez nem tetszik? Akkor nem jövök össze dohányossal. Ennyi erővel a kérdező is kérhetné a pasit, hogy szokjon rá és együtt cigizhessenek. Igen, egészségtelen, de elmúlt 18 és az önrendelkezésbe ez is beletartozik.

A barátokat nem muszájból kell szeretni, hanem azért, mert szimpatikusak. Ha nem azok, akkor nem döntés kérdése.

A leírt szituációban azt érzem, hogy a pasi nagy ívben tojik a kérdező lelkivilágára, diktálja a tempót, de segítő kezet nem nyújt, csak írja a listához a teljesítendő tételeket. Ha így van tálalva, akkor még egy amúgy normális kérés is érthető módon ellenállást vált ki a másikból.

Egy normális felnőtt ember dacból nem keres munkát? Ne röhögtess. Én elsüllyednék a szégyentől,ha a páromnak kellene figyelmeztetnie arra,hogy éljek már felnőtt ember módjára és legalább a saját szükségleteimet képes legyek fedezni. Tényleg borzasztó kérés és a legborzasztóbb,hogy ez kérni sem kellene,ennek alapból meg kellene lennie.

Ki mondta,hogy nem fogja anyagilag támogatni,ha beteg lesz vagy ha szül? A mostani helyzetről beszélünk,ahol nagyon is jogos ELVÁRÁS,hogy ne ő költse el,amiért a párja dolgozik meg.Mindezt úgy,hogy inkább besértődik csak ne kelljen rendesen dolgoznia.