A visító gyerekre nem kéne rászólni?

Amint lesz gyereked, megérted. Ha játék közben visítanak a gyerekek, az számomra természetes, jól érzik magukat. Nem fogok ezért rájuk szólni, és ha mást zavar, akkor így járt. De nem fogok befelé forduló, magát kinyilvánítani nem tudó/merő gyereket nevelni csak azért, mert valakinek nem tetszik a visítás. Ő is visított régen, az ő gyereke is visítani fog, ilyen egy kisgyerek.

Nem attól jó szülő valaki, mert ráripakodik a gyerekre, amint az megnyikkan, hanem attól, ha megtanítja neki, hogy mikor kell csendben maradni. Na, játék közben a kertben nem kell.

35f

Hasznos volt számodra ez a válasz?

A válasz írója 81%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 14:23

Veled is tökéletesen egyetértek.

Akkor elmondok valamit.

Vannak szülők, akiknek az a nézetük, hogy a gyerek nem kaphat egy nyaklevest, rosszabb esetben még rá sem szólnak elvből (ilyen van az én családomban is). Az ilyet a gyerekek kihasználják kegyetlenül, később meg lesnek a szülők, hogy milyen tróger lett a kölökből, na ezt én sem bírom.

aztán, akinek nincs gyereke, az talán nem is tudja, hogy létezik olyan, nem is egy alkalommal, hogy dackorszak. Na ilyenkor akár tótágast is lehet állni.

Az én gyerekem egy felettébb erős akarattal rendelkező egyén, akivel eddig számtalanszor meggyűlt a bajom. Gyakorlatilag a fél életemet átordítoztam, csodálom, hogy a szomszédok még nem hívták rám a gyámügyet vagy a gyogyósokat. Húztam már végig az utcán úgy, hogy ő üvöltött, mint akit nyúznak, csak azért mert ő másik irányba akart még sétálni, nálam meg ott volt a több kiló fagyasztott cucc, amit akkor vettünk a boltba. Hát mit kellett volna tennem? Elverni? Akkor meg lehetett volna jönni azzal, hogy milyen szar anya vagyok, hogy verem a gyereket.

Aztán.

Nem olyan régen feljött az alattunk lakó, hogy nem lehet tőlünk megmaradni, mert dübörög a gyerek. Hozzátenném, hogy elég aktív, még ebéd közben is tesz pár kört a konyhában. A lakásban futva közlekedik és az udvaron nagyon nehéz lefárasztani. Mondtam az ipsének, hogy bocs, két éves a gyerek, nem lehet leültetni egész napra. Mire ő, hogy hát ilyen nincs, meg lehet őket tanítani rá. Mondom mire, hogy meg sem mozdulhat? Ezt nem gondolhatja komolyan. A válasza annyi volt, hogy vigyen le a játszótérre, és otthagyott. Ez kiverte a biztosítékot nálam. Aznap szakadt az eső, délelőtt fél 11 volt, még csendháborításnak sem tudható be, meg hogy meg lehet tanítani egy két évest, hogy ne rohangáljon. Hát gratulálok, persze honnan tudná, nekik nincs gyerekük. Mellesleg több, mint két éve itt lakunk, a fiam 11 hónapos kora óta megy, és csak most tűnik fel nekik, hogy zavarja őket? És amúgy is akkor mi van? Nem egy hörcsög, hogy jó, akkor visszateszem a ketrecbe és jó napot.

az illetőt azóta sem láttam, és előtte sem találkoztunk soha, hát jó bemutatkozás volt a részéről. Nagyon haragszom rá.

Persze bosszúálló típus vagyok. A fiam azóta tud dínósat játszani, akkor felemeli a lábát magasra és erőből dobbant egyet és így közlekedik. :)

Egy lassan két gyerekes anyuka...

A fiam azóta tud dínósat játszani, akkor felemeli a lábát magasra és erőből dobbant egyet és így közlekedik. :)

Alapesetben ilyesmin felháborodok, de ezen rohadt jót röhögtem :DDDD Azt megérteném, hogy a sírás zavarja, de aki a lábdobogást nem bírja ne költözzön panelba.

Én is laktam panelban, a legdurvább eset mindössze annyi volt, hogy reggel 7-től este 6-ig a fehér karácsony szólt felettünk:D Még ezért sem szóltam, mert úgy voltam vele, hogy biztos szegények és kaptak a gyerekek egy CD-t, szóval szerintem csak kötekedni akart veled.

Szerintem meg attól jó egy gyerek és attól lesz jó a gyereknek ha közösségben megtanul viselkedni. Mert ha azt tanulja meg, hogy mindent szabad, pl artikulálatlanul visítani, ami nem csak a másik szülőt de a gyerekeket, ott lakókat is zavarja, akkor majd jön a harapás, a rugdosás, és a szemtelen viselkedés. Mert ha nem tanulta meg hogy van egy határ, van egy pont amin nem lehet túllépni később sem fogja megtanulni és ez felnőtt korában igenis hátrány lesz, főleg ha rájön hogy mégis csak vannak akadályok, korlátok a világban.

Egy kis szigor, szabályok nem fogják tönkretenni a kifejező képességét a gyereknek. Én nagyon nyitott, barátkozó gyerek voltam és ilyen felnőtt is lett belőlem, pedig anyám úgy irtotta ki belőlem a hisztit annak idején, hogy azóta se próbálkoztam nála hisztivel elérni bármit is. De azért mert rám szólt, hogy halkabban, vagy hagyjam abba attól még nem fordultam magamba, csak azokat a dolgokat, amik meg voltak tiltva nem csináltam. Minden mást csinálhattam, hiszti és üvöltözés nélkül is ki tudtam fejezni magam. Itt nem a játékos sikongatásokról van szó, hanem az üvöltésről minden helyzetben. Engem nem a sikongó gyerekek zavarnak, mikor kergetik egymást, és ha az egyik elkapja a másikat felsikítanak. Hanem mikor folyamatosan üvölt. Üvölt a homokozóban, üvölt a körhintán, üvölt a fogócska alatt, alapból mindenért üvölt. Ha anya nem figyel rá üvölt, ha a másik gyerek nem akar játszani veri és üvölt. Ezeknek a gyerekeknek konkrétan alap reakciójuk a világra az üvöltés és a hisztériázás. Hát azért hadd ne kelljen egy egész játszótérnek ezt hallgatnia, csak mert anyuka félti a gyerek makulátlan lelkét bemocskolni némi szabállyal és tiltással. A gyerekre ha megtanulta a szabályokat egyszer-kétszer is elég rászólni, de ez csak akkor működik ha megtanulta, hogy amennyiben nem viselkedik megfelelően szankció jön (megyünk haza, nincs mese nézés, nincs csoki). Ha csak rászólunk a gyerekre de ha nem fogad szót hátradőlünk, hogy jó akkor ne fogadj szót kit érdekel, valóban nem fogja megtanulni a leckét. Ebből lesz a 100x szólok mégse hallgat rám. És a fegyelmezés esetén el fognak maradni a büntetések, mert a gyerek megtanul viselkedni és akkor értelem szerűen nem kell már megbüntetni.

Azért ez a dackorszak sem mentség mindenre.

Anyukám sokszor ki szokott akadni, hogy mennyi hülye gyerek van. Egyszer mondtam neki, hogy de hát én is meg a húgom is voltunk ilyenek. Erre kikérte magának, hogy az ő gyerekei nem voltak idióták. Azt mondta, hogy mindenki dícsért minket, mikor kicsik voltunk, hogy milyen rendesen viselkedünk.

És már máshol írtam, hogy rám is szóltak, hogy ne b@sszam oda a talpam, ha futkározok, érdekes módon nekem sikerült. Vagy puhán lépkedtem, vagy mamuszt húztam.

És nem lettem megfosztva ezáltal semmitől.

Mindent meg lehet érteni. Meg lehet érteni hogy a gyerek rohangál és dübörög de mindig van egy határ ami után kiakad az ember és szól. Biztos nem csak az aznapi dübörgés miatt jött fel, hanem akkor telt be a pohár. Azért mert valaki panelban lakik (nem azért mert álmai otthona, hanem mert erre tellett, szóval "az ne költözzön panelba" illetőnek üzenem, hogy nekem örülök, hogy erre volt pénzem) még lehet igénye arra, hogy ne hallja folyton a szomszédait. Én pl nem hallom semelyik szomszédomat se, pedig panelban lakom. Ha valaki szól (jó a stílusát nem hallhattuk ugye a szomszédnak), hogy elnézést nem bírunk megmaradni a dübörgésből, akkor meg kell próbálni megoldani a problémát és nem rögtön berágni, hogy a szemét disznó minek szól bele az életembe. Mert a dübörgés az ő életébe szól bele, és ő sem kér belőle.

Szomorú, hogy a gyerek mindennek felett áll. Meg kell érteni, hogy a gyerek sír, meg kell érteni, hogy a gyerek rohangál, meg kell érteni, hogy a gyerek így a gyerek úgy. Oké. De örülni azért hadd ne kelljen más gyerekének. Ha tudja az ember, hogy a panel olyan mintha papírból épült volna, akkor kicsit oda lehet figyelni, hogy ne zavarjuk a másikat. Én sem tartok éjjel bulikat a férjemmel üvöltő zenével, mert ugye az zavarna mást, nem csapkodom az ajtókat, mert az is zavarná őket, cserébe ők se tesznek ilyeneket, és nem zavarnak engem. Lakik szembe egy kisgyerekes család. Régen a gyerek minden éjjel üvöltött, de senki sem szólt, mert gyerek meg kell érteni. Anyuka egyszer csak becsönget, hogy a kutyám folyton DÉLBEN nekiáll ugatni, és ez zavarja a pici gyermekét. Mondom nem értem miért pont DÉLBEN kezdene a kutyám ugatni de semmi baj leviszem anyámékhoz míg meg nem tanulja a szeparációt kezelni és abbahagyja a DÉLBEN fellépő zavar ugatást. Akkor sokaltam be, mikor a lépcsőház arról zúgolódott, hogy anyuka minden egyes embert megkeresett és előadta ugyanezt. Olyan emberhez is beszólt akinek nincs is kutyája. Értem, hogy zavarta a kutyaugatás, de minden kutyást ezért elhordani mindennek, meg hogy az ÖN kutyája zavarja az ÉN gyerekemet elég undorító lépés volt.

A gyerekek és az édesanyák nem mindenhatók. Sajnos, nem sajnos nekik is kell picit alkalmazkodni, nem csak a többi embernek hozzájuk.

Én imádom a gyerekeket,de ha 3 éve nonstop hallgatod a dübörgést,rodibálást,visitozást,bőgést akkor már tud zavaró is lenni,bármilyen aranyos és bármilyen természetes.

Megjegyzem,van egy határ amikor igenis rá kell szólni as gyerekre,hogy másokra is tekintettel kell lenni.Nem arról van szó,hogy úgy kell lépkedni a saját lakásában az embernek mintha tojásokon járna,de pofátlanul sem kell kikérni hogy dehát nekem ygerekem van ezért mindent szabad.

Belefárad a szülő, hogy már 100szor rászólt a gyerekre, és nem változott semmi??? 101-edjére inkább feladja, legyint egyet? Erre a gyerek mit képez le magában??? "Na, tényleg büntetlenül lehetek állat, én nyertem!!!"

És esze ágában sem lesz legközelebb a szüleire hallgatni, még jobban lesz.rja őket! Ez tapasztalat. Ismerősöm ugyanígy van. A 3 éves gyereke gyakorlatilag a fejére sza.ik! Szól a gyereknek, hogy ne rohanjon ki az országútra. Erre a gyerek hátrafordul, grimaszokat vág az anyjára, kigúnyolja őt, amiért rászólt, és rohan tovább az országút felé! mert tudja, hogy úgysem lesz az égvilágon semmi következménye, ha nem fogad szót. Minek erőltesse meg magát, önként nem fog szabályokat betartani egy kisgyerek! Ha kell, igenis elfér egy-egy seggreverés, vagy akármilyen büntetés. Az én gyerekem egyszer mondott csúnyát felnőttre, és egyszer ütött meg felnőttet. Olyan pofont kapott akkor először és utoljára, hogy örökre elfelejtette ezt a viselkedést! És ha hiszitek, ha nem, nem lett lelki sérült attól a pofontól! Én is kaptam, majdnem mindenki kapott, és teljesen normális életet tudunk élni, tiszteljük a szüleinket, stb... Ezt ma miért nem lehet megtenni? A mai gyerekek már nem úgy működnek, ahogy mi???

36f