Hogyan vegyem rá a feleségemet, hogy maradjon otthon a 2 gyerekkel?

Akkor utoljára nekifutok és reagálok /az utolsó 3 oldalt visszaolvasva; a többit mellőzném, ha szabad, mert az ostobaságaitok és általánosításaitok az eget verik/:

-igen, sötéten látom a munka világát, mert az úgynevezett karrieren, amit itt annyira sztároltok és aminek annyi mindent beáldozni szándékoztok éppen - már rég túl vagyok, és rájöttem, mennyire üres és illékony és lényegtelen;

-az anyaság nem akadályoz meg abban, hogy számtalan egyéb dolgot csináljak 4 falon belül és kívül is - bármilyen döbbenetesen hangzik is - miközben te –ha nem vagy éppen utazó ügynök vagy vándorcirkuszos - 8 órát ülsz egy irodában és próbálsz nem sírva fakadni, ha a 2 éves bölcsisedre gondolsz éppen;

-felnőtt társaság iránti igényemet tetszőleges családtaggal, rokonnal és baráti körrel szintúgy bármikor kielégíthetem, ha erre szottyan kedvem;

-az anyaság – minden ellenkező híreszteléssel szemben - nem monoton munka, marketingvezetőnek lenni például ehhez képest kutya f.sza volt;

-a háztartás és a közértbe járás valóban nem az örömök csúcsa, de felhívnám a figyelmeteket rá, hogy ezeket – ha nem tűnt volna fel - munka mellett ugyanúgy el KELL végezni;

-a férjem a férjem, társam, partnerem, nem lett a hűbéruram mióta itthon vagyok; mosogat, leviszi a szemetet és még porszívózni is szokott, kapcsolatunkat a kölcsönös tisztelet jellemzi - szar ügy;

-a háztartásbeliek – kontra mai modern családanya csoportosítás kb. olyan cizellált, mint a lovak – egyéb állatok a földön;

-a nyugdíjkérdést hagyjuk, az is illúzió, hogy bármelyikünknek lesz;

-a „dönteni a saját életéről” családos emberként nem releváns mondat; itt már „mi” van, az „én” helyett, akkor is, ha ez a Cosmo szerint nem cuki-trendi.

2 gyerekes, otthon levő, épelméjű anyuka, aki nem tervezi, hogy ez örökké így marad, de amíg kicsik a gyerekek, hoz némi áldozatot a családért, főleg, hogy nem is esik nehezére /tudjátok, áldozat - áldás; máshogy nem megy, sajna (nem, nem járok templomba)/. Htb-nek nem születik az ember, és nem bizonyos tulajdonságai teszi azzá /retardált, monotonitástűrő, kiszolgáltatódni vágyó, csökött, síkhülye /, hanem egy döntés következtében válik-válhat azzá.

Nem ugyanazt a valóságot látjuk és nem ugyanazt tekintjük értékesnek, fontosnak és lényegesnek tehát - ami nem lenne baj, de primitíven leegyszerűsítő és agresszív stílusban toljátok, ami már elüldözte a kérdezőt és én sem nézek többet felétek, ígérem.

Pontozzatok le nyugodtan, sajnos, pechetekre a boszorkányégetést tiltja az új alkotmány.

Csak a graffiti jut eszembe:

„Egyetek tehénszart, tízmillió légy nem tévedhet.”

11:45

Ha htb-nek lenni döntés kérdése, akkor a nő dönthet úgy, hogy nem lesz az.

És az ember megmarad önmagának. Nem lesz "mi". Soha. Épp az a baj, hogy ezt látják a gyerekek otthon, hogy még sz*rni is együtt mennek az emberek, aztán meg társfüggők lesznek.

Értelmes emberek képesek úgy is szeretni egymást, hogy vagyok én, vagy te, és szerelmesek vagyunk. Lehet, hogy a Kiskegyed szerint nem cuki trendi, hogy mindenki különálló személyiség, de ez van.

Nekem azzal van bajom, hogy egy ember döntését nem lehet elvenni tőle.

11.45 teljesen jól vázoltad a helyzetet.

Amikor az ember úgy dönt hogy gyermeket vállal, vállalja azt is hpgy áldozatokat fog hozni a gyermekeiért, a családért, egy embernek mindenképpen meg kell tennie.

Nálunk nagy a család, ismeretségi kör, és otthon maradva is sok emberrel tudunk eszmét cserélni, társaságban lenni, stb.

Engem meg az bosszant fel hogy a kérdező istent akarna játszani : "hogyan vegyem rá?" kérdéssel...sehogy. Szabad akarat van. Ha nem tetszik lehet mást keresni...

a kérdező magát köpte pofán, mert azt hitte hogy ő megtalálta azt a bizonyos nagy őt, és most döbben rá, hogy nem kolbászból van a kerítés... érdekes felismerés, és még érdekesebb volt jókat derülni az esetén...

Véleményem szerint begőzölt, ballib hülye itt szinte minden válaszoló. A kérdező nem akar senkit semmire kényszeríteni, ezt sehol sem írta. Rá szeretné beszélni a feleségét valamire, legfeljebb, ami nem egészen ugyanaz. És nem önérdekből, hanem a család érdekéből. Ha valakik családot alapítanak, ott, tetszik-nem tetszik, nem működnek a függetlenség, önmegvalósítás, karrier, szabadság ostoba jelszavai. Meg kell hallgatni egymást, és mindenkinek alkalmazkodni kell a másikhoz. Olyan nincs, hogy valaki csökönyösen a maga elképzelését erőlteti. De a kérdésben erről nem is volt szó.

Most érzem csak, mekkora kincs nekem a feleségem. És nem, nem vagyok elnyomó. Istenem, mennyi idióta barom.

Utolsó, gondolom a kedves feleségednek imponál az, hogy te másokat le idióta barmozol, de mifelénk ez nem szokás akkor sem, ha valakinek más a véleménye.

Bármilyen hihetetlen, de én szeretem a munkámat. Úgy, hogy közben családom is van, és természetesen a család érdeke az első, de nem véletlenül választottam azt a szakmát, amit választottam. Nálunk pont attól működőképes a család, hogy egymás érdekeit is szem előtt tartjuk, együttműködünk, úgy igazítjuk a dolgokat, hogy mindenkinek legyen lehetősége azokra a dolgokra, amik számára fontosak.

De bocsánat, én csak egy hülye szociális munkás vagyok, a munkámnak semmi értelme, csak azért dolgozom, hogy ne kelljen otthon a családtagjaim képét bámulnom (hoppá, ha otthon lennék, akkor sem lenne kinek a képét bámulni, mert ők szintén nincsenek itthon munkaidőben), és egyáltalán, mit képzelek én magamról, hogy olyan foglalkozásom van, amit én hasznosnak és fontosnak érzek.

Figyelj, ha neked és a családodnak úgy jó, ahogy van, az a ti dolgotok, és amúgy is szuper, hogy minden oké, de amint látod, a kérdező felesége egyáltalán nem elégedett a mostani helyzettel (mondjuk ez a kérdés már több, mint egy éves, remélem azóta megoldották), és abban biztos vagyok, hogy egy olyan családban, ahol valaki nem érzi jól magát a bőrében, a többiek sem fogják, mert ez sorozatos konfliktusokhoz vezet.

Én is úgy gondolom, hogy szem előtt kell tartani egymás érdekeit. Ha megnézed, a hozzászólásomban mintha írtam is volna ilyesmit... nem? Azzal a különbséggel, hogy a család az család, ott nem működik, hogy akkor is megyünk a fejünk után, mikor a család szempontjából az a rosszabb.

Tudod, hogy miért idiótabarmoztam le a válaszolókat? Nem azért, mert más a véleményük, mint nekem. Hanem azért, mert pont ők azok, akik nem tudják elviselni, ha valaki nem úgy gondolkodik, mint ők. Kiír valaki egy vérmesnek igazán nem mondható kérdést, erre az emberek úgy reagálnak, mint a bika a vörös posztóra, nézd meg, 100 feletti válasz, és mind teli van dühöngéssel, előítéletekkel, gyűlölködéssel. A legcsúnyább dolog az, hogy amint akad egy merész válaszoló, aki ellentmond nekik, akkor úgy lepontozzák, mint a pinty. És, pechjükre, az illető egy nő, így a "minden férfi szemét és csak kizsákmányolja a nőket" című elmélet (ami nagyon markánsan kicseng egyes hozzászólásokból) ellentmondásossá válik. Úgyhogy megzavarodnak és nem tudván jobbat kitalálni, lepontozzák. Ez idegesít legfőképpen. Jaj, és még egy aranyos kitétel. Hogy őszerintük az a nő, aki szeret háztartásbeliként élni, az egy igénytelen ember. Hehe, nagyon jó. Meg hogy a kérdező nem is említett olyasmit, ők mégis biztosak benne, hogy az neki a baja, hogy nem akarja kivenni a részét a házimunkából. Mert a Cosmopolitan azt írja, hogy minden férfi tróger, akkor biztos úgy is van.

Közben a kérdező láthatóan köpni-nyelni nem tud, és egyáltalán nem úgy néz ki, mint egy elnyomó disznó.

Na, ezért neveztem őket idióta barmoknak. Mert láthatóan egyféle véleményt tartanak helyesnek a világról, és ha valaki nem úgy gondolja, mint ők, akkor ugranak, holott nem provokálta őket senki sem.