Van itt olyan aki szeretői státuszban van? Nem kíváncsiskodni akarok, hanem tanácsra lenne szükségem! De nagyon!

Kedves utolsó!

Szóval te mielőtt bárkihez szólnál, aki férfiember, megkérded: Elnézést, nős? Mert akkor nem szólok magához. Valahol igazat adok neked, az akarattal, meg más önmagunkon is múló dolgokkal kapcsolatban, de összességében te úgy beszélsz mintha az ember egy gép lenne csupa racionális összetevőkkel. Pont az aki így ítéli el az embereket, fog ilyen helyzetbe kerülni, mint a hozzászólók. Kívánom hogy légy okosabb mint mi voltunk. Kérdezőnek meg annyit, hogy teljesen kiábrándítottál a bunkó kommentjeiddel. Már nem is nagyon sajnállak. Mindenki azt kapja amit érdemel.

Kedves kérdező!

Ne legyél már ilyen agresszív! Azokat az embereket is magad ellen fordítod, akik eddig melletted álltak. Többek között engem is. Azért azt lássuk be, hogy nem az a helyes, amit mi csinál(t)unk! Tehát ne kezd el te osztani azokat, akik még nem voltak szeretők! Én sem vagyok rá büszke arra, amit tettem, más kérdés, hogy nem bántam meg, de nem szólom le a tisztességes embereket. Azért még nem állt a feje tetejére a világ! Kicsit szerényebben kellene viselkedned.

tegnapelőtt 10:41 és tegnap 9:03 voltam.

Igaza van az előttem szólónak. Biztos, hogy most az átlagnál is idegesebb vagy, hisz nem érted, miért nem úgy alakultak a dolgok, ahogy "kellett volna", hisz négy évig ott voltál neki, Te szeretted, és most meg ez van.

Akik még nem voltak ilyen helyzetben, nehezen, vagy egyáltalán nem értik meg. Míg velem sem történt meg (most már azt mondom, sajnos megtörtént), addig én is elítéltem az ilyen nőket, férfiakat, mindenkit. Hisz az ember tud az akaratának parancsolni. És tessék, beleszaladtam én is. Hittem, hogy a mi kapcsolatunk más lesz, hittem, hisz (és ez őt is minősíti) folyamatosan szidta a feleségét, és tényleg olyan sztorikat mesélt el, hogy csak néztem. Mint korábban írtam, ott már alapból megromlott házasság van, hisz asszonykának is van évek óta barátja. De ez a helyzeten nem változtat. Azon, hogy hiába költözött el, még mindig nős, azon, hogy nem mutatott be a gyerekeinek, azon, hogy én még mindig csak egy szerető vagyok.

Nem mondom, hogy nem fáj még mindig ez az egész, hisz én rengeteg energiát fektettem ebbe a kapcsolatba, de nem volt értelme.

Erősnek kell lenni, és hátat fordítani ennek az egésznek. Akkor is, ha eluralkodik rajtad a kétségbeesés, a hiányérzet, a magány. Előbb-utóbb vége lesz. Hidd el. Nyitni kell kifelé, a világ felé.

Nekem az egyik ismerősöm azt mondta, hogy egy ilyen kapcsolatot nemhogy én, de senki sem érdemel meg.

ÉS neki van igaza.

A másfél éves kapcsolatos voltam.

76-os

kérdés,engem is érdekel....