Miért alapítanak az emberek családot?

"Azt most ne részletezzük, hogy aki unalmasnak érzi a másik embert, az tulajdonképp saját magát unja."

Ezt nem gondoltad át jól, ez hülyeség. Max. úgy lenne jó, hogy aki képes unatkozni, az unalmas. De így ez baromság.

Én azért valahol sajnállak téged.Mert nem tudsz igazán szeretni,és nem fogod fel,hogy téged is szeretnek.

Még ha sokat is csalódik az ember azért jó dolog ha szeretünk,és szeretnek minket..Sajnállak,hogy te erre nem vagy képes..

(ha képes lennél rá,nem írnál olyanokat,hogy teher a család,hogy jobb a magány stb..)

"Miért alapítanak az emberek családot?"

Már páran leírták, hogy ösztön miatt. De mi ez az ösztön? Megvilágítom egy példával.

Azt képzeld el, hogy öreg vagy és közeleg a halálod. Végigéltél egy életet, ami teljesen egyedi, utánozhatatlan volt, mert senki sem látta pont úgy a világot, senki sem gondolta pont azt, senki sem érezte pont úgy magát, mint te. Ha nem vagy nagy művész, akinek milliók olvassák a verseit vagy ismerik a festményeit, akkor az életed érzéseit, azt, ami benned a legsajátabb, csak te ismered. Az is rád vall, hogy milyen könyvek vannak a polcodon, milyen fényképeket, leveleket és más emlékeket őrzöl. Egy csomó olyan információ van a fejedben (az életed), ami megismételhetetlen, sőt, nagyon nehezen vagy alig közölhető, és van egy környezet, amit te alakítottál a magad képére. Képzeld el, hogy meghalsz, és ezzel megsemmisülnek ezek az emlékek, aztán a fényképeidet, leveleidet kidobják, a könyveidet megveszi egy antikvárium, a lakásodat eladják, a ruháidat átveszi a máltai szeretetszolgálat, a testedet elégetik stb. Ezt az egészet végiggondolva a legtöbb ember elkezd szorongani, mert mindenki tudja, hogy meghal egyszer, de csak akkor kezdünk berezelni, ha ezt részletesen el is képzeljük. Tudják, hogy a fejükben lévő speciális, megismételhetetlen emlékek a legnagyobb kincsük, amivel nem ér fel semennyi pénz, mert pénzért nem lehet azt sem megvenni, hogy 1983. augusztus 27-én hogyan érezted magad a naplementében, amikor a madarak röptét figyelted a Balaton partján. Meg kellene menteni ebből valamit. Ha nem hiszel a halál utáni életben, akkor az egyetlen módszer, hogy hallgatóságod legyen, akire rátukmálhatod az emlékeidet és gondolataidat. Ha nagy művész vagy, akkor ez megoldható: műalkotásokat hozol létre és így leszel "halhatatlan". A műalkotás lényege, hogy az ember eljuttatja az üzeneteit egy csomó emberhez, hogy ne haljon meg teljesen. Ha nem vagy művész, akkor is hallgatóság kell. Pl. a barátokkal lehet a kocsmában régi emlékeket felidézni. És végül itt jön képbe a család. Ha van fiad vagy unokád, rengeteg alkalmad van rá, hogy rátukmáld az emlékeidet valakikre, és biztos legyél abban is, hogy a sztorijaidat tovább mesélik ők is, a hátrahagyott dolgaidat is őrzik. Az emberek belegondolnak abba, hogy meg fognak halni, pánikba esnek, és rájönnek, hogy nekik sürgősen feleség és gyerek kell, akik majd körülállják őket a halálos ágyukon, meg akikre rátukmálhatják az emlékeiket.

Ha nem sikerül a családalapítás, akkor az öregember a legkülönbözőbb szituációkban - kocsma, vonat, áruházi sor - elkezdi elmesélni az életét.