Egyszerűbb gazdagon az élet?

Hidd el, hogy könnyebb.

Anyám egyedül nevel hármónkat, ezért noha nem látszik rajtunk, rettentően szegények vagyunk. Tudod milyen úgy felnőni, hogy soha semmire nincs pénzetek?

Minden nyomorult tél úgy telik el, hogy addig fagyoskodsz a házban, amíg már a kezed is elkékül, mert nem telik rá, hogy jobban befűts; turkálóból öltözöl és csupa olyan ruhát hordasz, amit gyűlölsz, de ami tetszik, az drága (szánalmasnak tűnik, de tudod milyen érzés kamaszlányként úgy járni-kelni hogy folyton csúnyának érzed magad, mert a kabát nagyobb, mint kéne, a nadrág megkisebb?), és az egész várost fel kell járnod, mire nagy nehezen találsz végre egy sportcipőt 1500 forintért, mert nem akarsz többet költeni rá.

A csoki, kóla, chips és miegyéb ünnepnapi luxuscikknek számít, és gyerekként csak sóváran bámulhatod, hogy majszolják mások a fagyit; nyaralni sohasem jársz, mert az már a lehetetlen kategóriába tartozik.

Ha szerettél volna megtanulni zongorázni, lovagolni, eljárni valami sportklubba vagy rajziskolába, hát szépen le kellett tenned róluk. Zsebként alig kapsz, és ha esetleg jut is, szerinted mit lehet kezdeni havi 1000-2000 forintból? Megveszel egy dezodort, ne adj isten' egy szemceruzát, mert nehogy már csak neked ne legyen, és el is fogyott a pénz.

Bulizni egy félévben egyszer mész el, mert addig gyűjtesz rá; ha a barátaid elhívnak valahova, mindenféle kifogást kell kitalálnod és összevissza hazudoznod, mert nem értenék meg, hogy neked még a McDonald's-ban 250 forint is súlyos kiadás.

Egyetemről maximum diákhitellel álmodozik az ember, mert ugyan miből telne rá. Elmehetsz diákmelózni, de na, szerencsére pont egy olyan helyen élsz, ahol még az sem akad, akárhányszor és akármennyire próbálkozol.

Már nem tudsz egy jóízűt enni, mert közben arra gondolsz, hogy megint venni kell valami kaját ahelyett, amit elfogyasztottál. A füzeteidbe apró betűvel írsz, szorosan egymás mellé a szavakat, hogy legalább a papíron spórolj, nem zuhanyozhatsz egy jólesőt, mert a víz is pénzbe kerül.

És erre azt mondják, hogy az élet igazi minőségét nem a pénz adja. Igaz, én is megpróbálom eszerint élni az életem, szeretem csak úgy hallgatni a csendet a nyári reggeleken, sétálgatni a városban, a barátaimmal lenni, a könyvtárból olvasni, írni.

Ezek boldoggá is tesznek, de mégis: ott az az állandó anyagi bizonytalanság, ami felőrli az embert.

A mindennapi dolgokban mindenképp egyszerűbb. De az se mindegy, hogy mit értünk gazdag alatt. Én már akkor gazdagnak érezném magam, ha kertes házban lakhatnék, a rezsi befizetése nem jelentene minden hónapban gondot, lenne autóm, nem kéne az élelmiszerekből a legolcsóbbat megvenni, nem kéne kétszer is meggondolnom, hogy egy városban szaladgálós napon vegyek-e egy gyros-t ebédre, vagy bírjam ki hazáig, stb.

Ilyen körülmények között egyszerűbbnek, könnyebbnek érezném az életem, mert pl. nem busszal kéne járnom ügyeket intézni, munkába menni, vásárolni, azaz gyorsabban végeznék a dolgaimmal, nem kéne egy nagyobb vásárlás után megszakadnom a cipelésben, amíg eljutok a buszmegállóig, illetve a buszról haza, vagy pl. amikor egész nap jövök-megyek, akkor beülhetnék valahova enni, friss, meleg ételt, nem kéne hazáig várnom, hogy ehessek, vagy otthonról hozott, kihűlt vagy szikkadt ételt ennem ilyenkor. Avagy hasonló még, hogy januárban szétment a sportcipőm talpa, amit általában hordani szoktam, de februárig nem tudtam másikat venni. Ha "gazdag" lennék, nem kellett volna fél hónapig kényelmetlen cipőben járkálnom, ami nem igazán mindennapi hordásra való.

Igazából én bőven megelégednék vele, ha csak annyira lennék gazdag, hogy ezek a dolgok ne okozzanak gondot.

Természetesen a jó anyagi körülmények nem oldják meg az élet minden problémáját, nyilván nekem is maradna olyan gondom, amit a jobb pénzügyi helyzet sem oldana meg, de legalább néhány gonddal kevesebb lenne.

Nem lehet általánosítani. Nem feltétlenül boldogabb, aki szegény, és nem feltétlenül unalmas és boldogtalan, aki gazdag. De az sem igaz, hogy, aki a szegény, az boldogtalan, a gazdag, meg tuti boldog. Ez egyénenként változó!

Én vagyok, aki írtam,hogy örököltünk és a munkánk is jó! A mi életünk szerencsére egyáltalán nem unalmas. Lehet, hogy pont azért, mert van rá pénz, hogy eljárkáljunk szórakozni, elutazzunk valahová! Bennünket ez még feldob. De ismerek olyan jómódút, aki már olyan fejjel utazik a Maldív-szigetekre, mintha ha közeli halastóhoz menne! Szerintem ez hozzáállás kérdése! Igaz, napi gondokkal nem kell megküzdenünk, de mindennek örülünk, amit meg tudunk szerezni. Legyen ez egy új bútor, vagy ruha vagy bármi! Szerintem addig, amíg egy jómódú tud örülni az életének, addig szerencsés. Amikor már nem, akkor viszont szerencsétlenebb, mint bármelyik szegényebb ember!

Hogy valakit boldoggá tud-e tenni a gazdagság, csak az illetőtől függ. Egy biztos, én ha imádkozom is egy lottó főnyereményért, elsősorban mindig egészséget kérek inkább a családomnak. Ez után jöhetne a pénz, amit sajnos csak a lottó nyeremény tudna biztosítani, mert munkával ez a mi esetünkben nem lenne megteremthető. Jó, ha munkával annyit megkeresünk, hogy egyik hónapról a másikra megéljünk. Emellett rettegés az élet, hogy mi lenne, ha mindketten munka nélkül maradnánk (nekem már másfél éve nincs állásom). Biztos vagyok benne, hogy mi okosan tudnánk gazdálkodni egy komolyabb lottó nyereménnyel, és ha az egészség megvan hozzá, a pénz nagyon meg tudja könnyíteni az életet. A józan eszünk meg van a felhasználásához, a házasságunknak sem ártana, mert biztos alapokon nyugszik, tudom boldogan élveznénk együtt az ebből adódó biztonságot, megvalósíthatnánk sok közös álmunkat. A gyerekeink tekintetében kellene komolyabban átgondolni egy ilyen vagyon birtokosaként a továbbiakat. De ezt is megoldanánk.

A lényeg: nem mindegy kinek az ölébe hullik egy komoly nyeremény.

Ha munkával sikerül valakinek meggazdagodnia, szintén élhet emellett is boldog életet, amennyiben ki is tudja azt használni. Mert ugye vannak, akik éjt nappallá téve dolgoznak a pénzért, állandó stresszben, a családdal minimális időt eltöltve, ezáltal nincs is magánélete, nem tud kikapcsolódni sem, mert akár néhány napos nyaralás alatt is csak a munka, az üzlet jár a fejében, vajon mennyi pénzt veszíthet azzal a pár napos távolléttel is.