Egyszerűbb gazdagon az élet?

Én nem vagyok gazdag, de azért szegénynek sem mondanám magam. Amire kell, azt kigazdálkodjuk, az megvan. Én így nagyon boldognak érzem magam.

Azt, hogy könnyű, vagy nehéz az élet, nem a pénz mennyisége határozza meg. Van ismerősöm, aki nagyon gazdag, de egy percre sem cserélnék vele. Hát, nem írigylem az életét....

Amiko valóban az élet minőségét befolyásolják, azok nem anyagi dolgok.

DE, természetesen egy bizonyos szint alatt(tehát a valóban szegények, akiknek nincs mit enni, lakás, számlára pénz)azért elég nehéz boldognak lenni. Tehát nekik biztos hogy SOKKAL nehezebb.

Szerintem igen! Szerencsére nagyon jó anyagi körülmények között élünk, viszont a baráti körünkben sokan vannak, akik nem! Úgy gondolom, hogy nekünk egyszerűbb az életünk! Kevesebb stressz. Nem kell a hiteltörlesztőn idegeskednünk, sőt egyáltalán azon sem, hogy mikor lesz saját házunk, mert már meg van! Azon sem kell törni a fejünket, hogy ki tudjuk-e majd fizetni a számlákat stb!

Egyébként örököltünk, de a munkánk is elég jó!

Ha az anyagi dolgokat nézzük, biztosan. Nem kell aggódnod a hó végi számlák miatt, nem kell nézned a boltban az árakat, amit megkívánsz, megveheted. Telik a minőségibb dolgokra is. Nem vagy korlátozva, hogy megvehetsz-e valamit, vagy sem. Pl. rengeteg olyan ember van, akinek a könyv vagy fél évente egyszer egy színház, mozi már luxus kiadásnak számít. Ha elromlik a háztartásban valami, nem borul a családi költségvetés hetekre, hónapokra, hogy pótolni tudjátok.

Az emberi része már nem egyszerűbb. Soha nem tudhatod, hogy miért is közelednek hozzád az emberek. Őszinte barátságból, szerelemből vagy csak a pénz miatt. Éppen tegnap mesélte a nagybácsim az egyik ősi ismerősét. Halál csórón kezdték, ma már kemény munkával milliomosok. Ha beülnek egy étterembe, mindenki azt várja, hogy ők fizessenek stb. A gyerekeiknek vettek lakást, de nagyon komoly feltételekkel, mert nem akarják azt, hogy ők megveszik, aztán jön a meny vagy a vő és egy válás során elveszi azt, amiért ők dolgoztak.

Én csóró vagyok, és nem dőlök be annak, hogy a "pénz nem boldogít". Ez csak a szegények "vigasza". Oké, hogy van egy-két hülye, aki arany wc-ülőkére költi, de nem ez az általános. Miért ne boldogítana, ha nem kell a számlákon veszekedni, ha van pénz arra, hogy egészséges ételekkel lakjunk jól, ha tudunk költeni színházra, kultúrára, könyvre, utazásra?

Persze a ló másik oldalára sem kell átesni, és a pénzen keseregni. Én pl. "választottam" a szegénységet. Végzettségemmel dolgozhatnék valami ügyintézőként egy multinál - de az én bölcsész beállítottságommal nem lennék ott boldog. Próbáltam. Inkább végzek olyan munkát, ami kevesebbet fizet, de szeretem csinálni.

Anyagilag mindenképp, mert tuti nem idegeskednek azon, hogy miből fizessem ki a számlát mert 2-3 ezerrel több let mint volt.

De, ha valaki gazdag, az valószínűleg nagy társasági ember, akiktől elvárják azt, hogy mindig tökéletes legyen.Ami főként egy nő esetében, azt jelenti hogy hetente fodrász, körmös, kozmetikus.Ami egy tök jó dolog, de nem hetente.Hisz a jóból is megárt a sok.Ráadásul míg egy átlagos nőnek ezek a tevékenységek, felüdülést örömet jelentenek, addig egy gazdagnak kötelező nyűg.

Egy átlagos, szegény ember a sok gond ellenére, sokkal boldogabb.Még ünnepekkor is.Míg egy átlagos képes örülni a szülinapján egy sms-nek is, addig egy gazdag semminek.

Ezt sajna tapasztalatból mondom: a családomba van egy kimondottan gazdag réteg, és pl karácsonykor még soha nem láttam örömöt az arcukon, amikor tőlünk szegényektől ajándékot kaptak.Ők sajna nem azt nézik hogy szívből adom, hanem azt hogy egy újjab pár száz forintos lom.