Miért hiszi azt sok ember hogy ha megházasodik az egyenlő a boldogsággal? Papír nélkül nem lehet boldog valaki?

Na, beleolvastam a kérdező kommentjeibe, nekem kicsit felszínesnek tűnik a gondolkodása. Vagyis, jó felé tapogat, jól sejti a hibákat, amiket sokan közülünk elkövetnek - de rossz irányból közelíti meg a választ szerintem.

Én úgy gondolom, hogy azokra a problémákra, amik tényleg valóban léteznek, nem az a megoldás, hogy akkor nem házasodunk meg, így "védve" magunkat. Ez nem védelem, hanem csupán látszatkezelés. Mégcsak gondmegelőzésnek sem látom.

Vajon az élettársi kapcsolatban lévők mennyivel jobban vannak védve? Az ilyen kapcsolatokba született gyerekek mennyivel stabilabb háttérben nőnek fel? Erre talán nincs olyan jó statisztika, mint a válások esetében, de nem azért, mert olyan jók lennének az arányok. Hanem azért, mert ezt szinte lehetetlen vizsgálni, erről nem vezetnek adatbázist. (Illetve mostmár talán igen, amióta van bejegyzett élettársi, de pár évnyi adatból nem lehet messzemenő következtetést levonni.) De talán nem is fontosak a számok - én úgy gondolom, semmivel sincs jobb helyzetben az, akinek nem házasok a szülei, mint az, akinek igen. Mert ilyen szempontból a házasság valóban lehet csak egy papír is: ha a két együttélő, de gyerekes szülő szétmegy, az ugyanúgy tönkrevágja a gyereket, mintha válási procedúra után lenne ugyanez. Minden kettétörik. Szóval ennyiből lehet papírnak venni.

Viszont, azt senki nem gondolhatja komolyan, hogy a házasság, mint ország-világ előtti kinyilatkoztatás nem kötelezi az embert semmire. Az, hogy a végén mi lesz és tartom-e a szavam, vagy sem, egy dolog. De amikor az ember házasodik, (jó esetben) azért tesz így, mert hiszi, vállalja, hogy a másik mellett marad. Akinek ez a szándék, ez a fajta kijelentés nem számít, az talán nincs teljesen tisztában azzal, hogy mit jelent igazán, őszintén elköteleződni. Én úgy gondolom, hogy a házasságkötés a legbiztosabb, legkomolyabb, legszebb módja annak, hogy ezt kifejezzük a másik és a világ felé is.

Szóval, ha valaki ezt nem meri/akarja felvállalni, az sincs védve semmitől sem. Bármilyen kapcsolat tönkre mehet "papírral" vagy nélküle is. - Szerintem sokkal inkább arra kellene törekednünk, hogy a kapcsolat, amiben élünk, tartalmas és biztos legyen. Mert ha az lesz, akkor talán már nem lesz ilyen ijesztő a házasság sem.

Most beleolvastam a kérdező kommentjeibe. Érdekes....sokszor az ilyenekről kiderül hogy baromira házasodnának már csak végre kérné már meg a párja a kezét :)

Olyan amikor a kiskölök az oviban azt látja hogy mindenkinek van piros tűzoltóautója, csak neki nincs, ezért elkezdi módszeresen mondogatni fűnek-fának hogy különben is mekkora hülyeség a tűzoltóautó mert nem is igazi és ronda is a színe, és nem is lehet játszani vele rendesen.

Aztán amikor megkapja végre valahára, még a budira is magával viszi :)

Az ilyen hangos esküvő-ellenesek azok, akik amikor a pasijuk végre megkéri a kezüket, még a menyasszonyi bugyijuk mintáját is összehangolják a szalvétatartó díszítésével :) Tapasztalat.....van pár ilyen csaj ismeretségi körömben :)

Előző: abszolút egyetértek! :)

Én is álltam már többször is centikre a válástól, de nem tettem meg. És bízom benne, hogy nem is fogom, hanem igyekszünk dolgozni a változáson.

És nemcsak a gyerekünk miatt, meg magunk miatt, hanem amiatt a "semmi" papír miatt IS.

A házasság nem garancia a boldogságra, de az ellenkezőjére se "garancia".

Az élettársi kapcsolatban lévők sincsenek jobban vannak védve, az ide született gyerekek sem nőnek fel stabilabb háttérben, mint a hazassagban születettek. Persze most meg (talan) a hazassagba született gyerekek hattere tünik stabilabbnak, de ahogy a hazassag erteke atalakul (mert atalakuloban van a jelentese, a közmoral), egyre kevesebb a különbseg.

A hazassag es minden 2 szemelyes kapcsolat is (elsösorban) a 2 embertöl függ, DE: mindkettötöl!!! Ha egyik nem tesz erte, a masik keves, mert az mar nem parkapcsolat, ott egyedül maradt, aki tesz erte! A házasságon valoban erdemes "dolgozni", tenni kell(ene) erte, ahogy egy kapcsolatert is erdemes, minden lehetseges követ megmozgatni, minden segitseget igenybe venni, amit csak lehet.

DE: Abban az esetben, HA egy kapcsolat addig jutott, hogy szetfeszitik az ellentetek, ahol mar nincs közös, teljesen összeférhetetlen akkor mar csak egymást kínzasarol szol, akkor hiaba vannak együtt, az mar nem kapcsolat, legfeljebb latszat+kinzas.

Ezzel a gondolatmenettel tehat oda jutottam, hogy amikor az oltar elött kimondtak a felek az igent, azzal kötelezettseget vallaltak egymas fele, es ezt szegik meg, HA az elözö mondatig eljut a kapcsolat, es megis szetmennek - es csak ez miatt nem latom a mai agyammal a hazassag ertelmet...