Valaki mondjon egy JÓ ötletet?!?!? SOS

Mindenképp keresd fel a körzeti családsegítő és gyermekjóléti szolgálatot, ha így bánik veled anyukád. Az iskolában, vagy akár a háziorvosodnál meg tudod kérdezni, hol van, vagy akár a neten, vagy a tudakozótól is.

Nekik elmondhatsz mindent, azért vannak ott, hogy segítsenek. Nem is kell róla otthon szólnod, akár egy barátnőd is elkísérhet, vagy nagyszülő, ha nem akarsz egyedül menni.

Osztályfőnöknek, gyermekvédelmi felelős tanárnak kell elmondani, ha valakivel így bánik a szülő!!!

Milyen lehet ott az egész család, hangulat, miegyéb, hogy tanuljon a gyerek? Meg hát biztosan az észt is örökölte. Szóval kevés esély a normális életre. Még akátr valami intézet is jobb lenne. Vagy egy nagymama... ha van valahol jó messze.

Anno én sem mertem hazajönni...

Kéttannyelvü suliba jártam és 10. osztályba mikor már angol nyelven tanultuk a tantárgyakat nagyon nehéz volt. 1 hónapot voltam kórházban betegség miatt. Aztán nem tudtam felvenni a lépést a többiekkel. Félévkor 5 tárgyból buktam (töri angol nyelven, fizika, angolul civilizáció, matek, testnevelés). Év végére sikerült 2-re redukálnom, csak matek és fizika. Egész nyáron tanultam, mégsem ment a pótvizsga ezért évismétlésre köteleztek. Sosem buktam így ez annyira kiborított, hogy begyógyszereztem magam, az évnyitó után 2 héttel bementem a suliba, erre közölték, hogy kiírtak a nêvsorból. Mint a hidegzuhany...

Ugyan anyám nem vert, de olyan szinten tudott üvölteni, hogy az embernek a dobhártyája kiszakad. Rettegtem, hogy most mi lesz. 2 hónapig játszottam el neki hogy bejárok. Aztán nem bírtam és nem mertem hazamenni. Anyám hívogatott de csak másnap vettem fel, az éjszakát egy padon töltöttem. Akkor még 16 volt a tankötelezett kor, én meg túlléptem ezt. És akkor hazamentem és elmondtam. Csodák csodájára egy szót nem szólt. Annyit, hogy keressek egy hasonló sulit.

Anyámat anno lógás miatt csapták ki egyszer és ezért elnézte nekem.

Szólj valakinek, hogy ver az anyád, mert tényleg lelkibeteg leszel! És így tényleg tanulni sem lehet. Esetleg rokonokhoz mehetnél vagy barátnödhöz.

Ja és azoknak akik szerint nem lesz belöle semmi ezek után, üzenem, hogy ennek ellenére közgazdász lettem, anyám pedig bankban csoportvezetö. Szóval semmit nem számít ha valaki egyszer botlik...

Sajnálom az esetedet..De milyen jövő vár így rád, ha már 15 évesen ennyire gyengén tanulsz?Szerinted jó élet vár igy rád?

Azért gondolkozz el, az ember magának tanul, nem az anyjának.Később garantáltan bánni fogod..én is megbántam.

Hogy lehet hogy ez a kérdés mozgatja meg a legjobban a gyk olvasóközönségének a fantáziáját?

Pedig a válasz egyszerű: Tanulni kell, és keress egy rokont, barátot, akivel együtt beszélhetsz anyukáddal. Aztán meg ne aludj otthon egy ideig...