Ki, hogyan éli meg a munkanélküliségét?

Másfél éve nem találok munkahelyet. Ebben szerepe van annak is, hogy viszonylag távol lakunk a lehetőségeket adó városoktól, hiszen a rengeteg jelentkező közül inkább a helyieket és fiatalabbakat részesítik előnyben. Maga az itthonlét nem visel meg annyira, mint a pénzhiány. Soha nem voltam egy unatkozós típus, könnyen találok mindig elfoglaltságot magamnak. Azonban, mint már írtam, olyan kistelepülésen élünk, ahol a kertünkön kívül már nem szívesen megyek, mert nincs miért. Az emberi kapcsolataim jó ideje már csak a négytagú családomra szűkült. Már csak itt, az interneten kommunikálok más emberekkel, ezért is böngészem ezt az oldalt. Kimozdulni csak 1-2 heti bevásárlás alkalmával szoktam. Egyre inkább kezdem úgy érezni, hogy ha végre lesz is állásom, nagyon nehéz lesz újra beilleszkednem és a sokkal szigorúbb időbeosztásra visszaállnom. Emellett, a sok elutasítás a munkáltatók felől, egyre jobban elbizonytalanít a képességeimet illetően, és a maradék kis önbizalmam is lassan teljesen köddé válik.