Ki, hogyan éli meg a munkanélküliségét?

Nekem tudjátok miből van elegem? Abból, hogy tapasztalat nélkül sehova nem kell az ember! És mégis hogy a fenébe szerezzek így tapasztalatot??? Ha esélyt sem adnak bizonyítani...

Ok, eljárhatnék önkénteskedni, így beleírhatnám az önéletrajzomba, na de a bökkenő: miből? Ahogy az egyik válaszoló írta, még buszra sincs olykor pénzem! Nagyon rossz, főleg most a karácsony is...annyi mindent szerettem volna venni a szeretteimnek :(...hát talán majd legközelebb!

A lehető legmélyebb depresszióval élem meg.

30 lettem és véget ért az életem.

Hozzá tartozik, hogy egy éve hallgatom anyámtól, mikor megyek dolgozni. Mikor 2 lett a lányom, visszamentem a munkahelyemre. Gondoltam, ideiglenesen jó lesz a régi is, legalább jól fizet, kijövünk a gödörből. Hozzá tartozik, hogy vidékről járok be három szakban, hétvégén is, váltva a férjemmel.

De a végén kénytelen voltam felmondani, mert egy idő után a sok segítőkész rokon és ismerős valahogy mégis csak elfogyott két hónap alatt. Egy nap azon kaptam magam, hogy menni kéne dolgozni, de nincs kire hagyni a gyerekeket, jön a busz, és én meg itthon vagyok egyedül, sehol senki.

Megbeszéltem a férjemmel, hogy akkor megyek, felmondok, más lehetőség nincs, megélünk a GYES-ből.

Meg is történt. Hiába tudom, hogy ez volt a helyes döntés, de azóta is magam okolom mindenért, nagyon rosszul viselem a helyzetet.

Persze most hallgathatom, hogy büdös a munka, meg nem találtam állást ennyi idő után se?? minek tanultam.

Azt nem érti meg senki, hogy itt 7-kor nyit az ovi, és 4-kor zár, a busz reggel 6-kor indul, és délután 5-kor jön: egy három éves gyereket nem bízhatok egy nyolc évesre.

Most tudom, hiába vesznek fel bárhová, nem tudom megtartani a munkahelyem, mert nincs segítség, aki hozza-viszi a kicsiket, én meg nem lehetek egyszerre két helyen.

Feladtam.

Persze a GYES-ből nem élünk meg, hiába spórolunk.

Már a tévét is lemondtuk, a netet még nem akarjuk. Alibinek jó, hogy lehet neten állást keresni, meg kapcsolatot tartani, ez az egy "luxus" maradt.

Sejtelmem sincs, hogyan tovább, és ez a legrosszabb.

Kéne a keresetem, de nem tudok munkát vállalni.

Ott tartok, hogy megbántam, hogy gyereket szültem, ha nem lenne gyerekem, mehetnék dolgozni, nem lennék megvetve, megbántva, megrugdosva.

Kezdem úgy érezni, az egyetlen helyes lépés, ha megkapják az életbiztosításom, legalább kijönnek az anyagi gondokból, nekem meg semmi hasznom.

:(

Teljesen befordultam, és szép lassan, felszedtem 40 kg-ot. Kb. havi két kilót híztam.

A legrosszabb, hogy le se tudom adni, mert zsíroskenyéren meg tésztán nem lehet lefogyni.

Ilyen külsővel meg nem is vesznek fel soha a szakmámban, amikor sorba állnak a 18 éves cicababák.

Ja, és finoman közölték már velem azt is, hogy 30 évesen túl idős vagyok, ők valami fiatalabbra gondoltak.

.... ha legalább valami "olyan" munkáról lenne szó, még meg is értem, de telefonos munkára se vesznek fel.

Borzasztóan depis leszek, és persze hogy endorfinhoz jussak, eszek.

Kb. 250 kilósan fogok meghalni, de már nem is érdekel.

2009 óta vagyok munkanélküli. Fél évig nem találtam munkát. Majd beiratkoztam egy tanfolyamra, felköltöztem Pestre a párommal. Sajnos a vizsgák előtt elvetéltem amit nem tudtam kiheverni ,így orvosi segítségre volt szükségem. Súlyos depressziót és hangulatzavart állapított meg, így a suli nem engedte ,hogy befejezzem a tanfolyamot.Azt mondták majd 3-4 hónap múlva levizsgázhatok. De a munkanélküli nem engedte. Itt állok egy fodrász szakmával ,amivel már nem tudok mit kezdeni,mivel 7 éve végeztem el a sulit és már teljesen elfelejtettem mindent és a kezem sem áll rá.

A párom tart el,vagyis ami pénzt kapok az megy a "kajámra" ő meg fizeti a többit. Sajnos egy nagyon pici albérletbe át kellett kötöznünk. Az Otp hitelemet nem tudom fizetni. Nem látom a kiutat. Küldözgettem az önéletrajzokat, mindenhova,nem válogattam.Még egy választ sem kapok sehonnan.Itt vagyok messze a családomtól a barátaimtól.Itt nincs a páromon kivül senkim. De ő meg többet dologzik ,hogy meg tudjunk élni.Haza nem bírok menni látogatóba mert nincs rá 4000ft- om.Már nem tudom milyen a munka,milyen társaságba lenni, szégyenlem magam és az egész életemet.

Pláne ha megkérdezik,hoyg és te mit dolgozol? :) Hát munkanélküli vagyok. 2 év kereskedelmi gyakorlat nem ér semmit,úgy mint az életem. Gyereket akartunk ,hát ez sem jött össze :( hova? mire? miből?

Már öngyilkosságon is gondolkoztam. Egész nap itthon,minden nap mindig ugyan az :( elmenni valahova? miből? ismerkedni valakivel ? miből? hiszen ha beülnénk meginni egy kávét arra nem lenne pénzem :(

23l

15:33 l vagyok

[link]

itt vannak sok sok tapasztalatok :( én már szinte mindet elolvastam :(

csak azért linkelem mert az egyik válaszadó ilyen blogot akar csinálni. Van már ilyen ,sajnos :(