Miért utálják sokan azokat a hölgyeket akik háztartásbeli feleségek? Nem a miss plasztikokra gondolok, hanem a tényleg háztartásbeli hölgyekre.

Én vagyok az 500e-es válaszoló.

Mivel 16 éve vagyunk házasok, szerinted mi lenne ha elválnánk?Amúgy mindenkinek ilyen stabil házasságot kívánok, mint az enyém, még a gondolata sem fordult meg soha a fejünkben a válásnak.Én inkább rettegek a betegségektől.

Egyébként soha nem voltam pazar, pedig megtehettem volna, nincsen műmellem, még műkörmöm sincsen, egészen egyszerűen tornával tartom magam karban(35 éves vagyok).

Ezt a pénzt, amit a férjem nekem utal havonta, nem költöm el, csak egy részét, így szép kis összeg van már a számlámon ennyi év után.De ezt tudja a férjem is, néha meg is mosolyog, hogy nem veszem meg magamnak a sokadik fülbevalót, vagy hogy a kocsim már 3 éves.Azon kívül vannak ingatlanjaim, amit a szüleimtől örököltem, azok ki vannak adva, de mindig biztos megélhetés forrásai lesznek.Tömören ennyi.

Nem olvastam el a válaszokat, csak a kérdést, így fogok válaszolni. Nekem van egy volt főnöknőm, akinek a lánya most 40 éves, és mikor megszületett az ő lánya (aki most 18 éves mindjárt), akkor otthon maradt a háztartásban, intézte a férje vállalkozásának ügyeit néha, és nevelte a gyereket, takarított, főzött.

Eltelt 18 év, a házasság megromlott, a nagylány már a barátjával költözik össze mindjárt, és a 40 éves (már majd 20 éve háztartásbeli anyuka) ott maradt egyedül... és az istennek nem veszik fel sehova dolgozni, mert nincs szakképzettsége, gyakorlata, semmi... Pedig jól néz ki, ráadásul nem is egy buta nő, autót vezet, dinamikus, de úgy látszik, ez sem elég.

Tudom, lehetne jönni azzal, hogy nehéz állást találni, válság van, stb... de már két éve nem talál semmit, pedig esély van, hisz behívják ide-oda (gondolom a fényképe alapján), de mikor meghallják, hogy 20 éve htb, hát az nem egy nyerő dolog szerintem.

Én úgy gondolom, hogy irigyek. Én sem tehetem meg, hogy háztartásbeli legyek, de ezért nem fogok utálni olyat, aki az.

És persze vannak azok, akik szeretnek dolgozni, de még is lenézik a háztartásbelieket. Irigyek vagy csak rosszindulatúak. Nem tudom.

"Mivel 16 éve vagyunk házasok, szerinted mi lenne ha elválnánk?"

Viszed a fele vagyonát, mi? És még kérdezik, hogy miért utáljuk az ilyeneket, akik hozzáragasztják magukat más pénzéhez.

Sziasztok! Hát én egy igazi htb vagyok, 30 éve vezetem a háztartást. Megkapom minden héten a háztartási pénzt, és abból gazdálkodom ki a kaját, és a kisebb kiadásokat. Soha nem panaszkodtam, pedig a lenézést, a megvetést én is megtapasztalom.

Igen, a férjem tart el. Látástól vakulásig dolgozik! Én pedig, az ingyenélő, a parazita, itthon vagyok.

Nem akarom fényezni magam, de itthon mindig van meleg étel, ki van mosva, kutya megsétáltatva, szülői értekezletre elmenve, mosogatva, csekkek feladva, vasalva, ki van takarítva, a hűtőszekrény tele, észben tartva a szülinapok, ajándékok megvéve, becsomagolva, kórházi beteglátogatás elintézve, ablakok megpucolva, hó ellapátolva, szemét kivive,...stb

Közben felneveltem három gyereket, ápoltam egy magatehetlen rokont(férjemét), és minden délben három fogásos ebédet főztem a férjem munkásainak. (5fő)

Emellett nyáron nyírom a füvet, kapálom a gazat, locsolok, teraszkorlátot festek, rozsdát marok, smirglizem a deszkát, ....

Emellett meghallgatom a fiaim lelki bajait, segítem őket amiben csak tudom, elhalmozom őket a szeretetemmel.

egyszóval lógatom a lábamat egész nap, és eltartatom magam!!!!!!!!

Most olvasom, hogy bejárónő!

Nahát, hogy az én konyhámban egy idegen nő süssön-főzzön, mosogasson?

Hogy az én otthonomban másvalaki mossa fel a padlót? Hogy ne én húzzam át az ágyakat? Ne én vásároljak be a boltban?

Számomra ez elképzelhetetlen!

Én szeretek htb lenni! Engem - szégyen-e vagy sem - tökéletesen kielégít, ha itthon rend van, tisztatág. Nem vágyom én semmilyen karrierre. Nekem az a siker, ha finomra sikeredik a süti, ha a család az utolsó szemig megeszi a vacsit, és szeretem kiszolgálni a férjemet, amikor hazajön fáradtan a munkából. Tálcán elé teszem a vacsorát, még az uborkát is felkarikázom neki.

Számomra az minden karriernél többet ér, ha a család hátterét biztosíthatom. Engem ez boldoggá tesz. Hát mit tegyek, ilyen vagyok!