Miért utálják sokan azokat a hölgyeket akik háztartásbeli feleségek? Nem a miss plasztikokra gondolok, hanem a tényleg háztartásbeli hölgyekre.

Külföldön például teljesen normális, ha a nő szül 2-3 gyereket, akkor utána otthon marad, neveli a gyerkőcöket, és vezeti a háztartást.

Sajnos ez Mo-n nem működik, mert 1 fizetésből nem tud megélni 1 család!

Nem a háztartásbeli nőket kéne szidni, hanem rendszert, hogy nem teheti meg több nő, hogy otthon marad, háztartást vezet, és gyereket nevel.

Csak a magyarok lenézik a háztartási munkát, az nekik semmi. Talán néhány hónapig azoknak a férfiaknak kéne a háztartási munkát ellátniuk és a gyerekkel foglalkozni, aztán a feleséget körbeugrálni, akik szerint a háziasszonyok nem csinálnak semmit.

Nézzetek körül, hány és hány megkeseredett nő él Mo-n! Aki elégedetlen az életével, mert csak dolgozik, háztartást vezet, gyereket nevel. Eltelik az élete, és nem volt ideje élni!

Vajon milyen asszonynak örül jobban a férj? Ha hazamegy a munkából és ebéddel/vacsorával várja a felesége? Aki szép, vidám, kipihent? ÉS van ideje a gyerekekre? Meg a férjre is?

Vagy egy olyan asszonynak, aki kapkod, ideges, mert a kaja még sehol sincs, a gyerek nyafog, stb. Megviselt, táskás szemű, fáradt feleség, aki örül, ha miután a gyerek elaludt, ő is lefekhet? A férjre szinte semmi ideje nincs, magára pedig végképp semmi.

Félre ne értsetek, mert minden elismerésem az olyan nőknek, akik dolgoznak, és mellette családjuk van. De nekem ne mondja senki, hogy nem fáradtak, idegesek és hogy mindenre van idejük..

Szerintem, ha lenne Mo-n olyan opció, hogy emberi fizetésért részmunkaidős állás- heti 20-30 órás-, rengeteg anya ilyet vállalna. De ehhez tisztességes bérek kellenének!

Én csak azt nem értem, hogy a háztartásbeli nőt miért azzal hasonlítják össze, aki férjnél van, dolgozik, mellette pedig egymaga végzi a házimunkát? Normális esetben (már ha ehhez egy normális társ is járul), ott, ahol mindketten dolgoznak, az otthoni munkát is megosztják, nem?

Amúgy én nem utálok senkit (még mindig, de ezt egyszer már leírtam), csak nem tudom megérteni, hogy lehet elég valakinek az, hogy csak az otthoni teendőket látja el - amit tényleg más is megtesz. Takarítani mindenki szokott, az is, aki dolgozik. Különben megenné a kosz.

Nekem az anyukám pl. felnevelt úgy két gyereket, hogy közben dolgozott, otthon pedig ellátta a háztartást, volt ideje velünk is játszani, tanulni. Sőt, mivel öcsémmel mindketten finnyásak voltunk, ezért hétköznapra is főzött, iskola után otthon ettünk. Azt meg ne mondja senki, hogy ő "otthon van a gyerekeivel" amikor a gyerekek már iskolások. Hát nem az iskolában vannak napközben? Nyilván kényelmesebb úgy takarítani, főzni, hogy nincs otthon senki, de akkor lényegében ezek kényelmi szempontok, nem a hasznosság miatt van ez így.

Én nem utálom őket, meg nem is vagyok irigy, de azért nézek nagyokat ha ilyet hallok. Van több ismerősöm is aki "háztartásbeli". Általába tudjtáok ez mit jelent?! Aluliskolázottak, 2 pofára hallom tőlük, hogy nincs munka és szülök egy rakás kölyköt. Mit kellene rajtuk irigyelni? Hogy annyi pénze nincs, hogy gyalog hazamenjen? Férj látástól mikulásig oda és mocskos koszos házba ér haza, nincs főttkaja, gyerekek elrendezve, bevásárolva...

De hangoztatják, hogy 3 gyerekem van és én vagyok a szegény csóró... Na hagyjuk már.

Írta valaki azt az 500 e utaé a férje a számlára. Ezt egy másik kérdésnél is láttam, de ez normális. Ha megteheted ámen. De itt nem arról van szó és ide nem fognak olyanok írni nyugi akiket leírtam.

Ettől még persze lehetnek jó emberek, de nem kell kampányolni, hogy nekik milyen nehéz az életük.

Szerintem aki akar melózni csak talál előbb utób valami melót, még ha nem is olyan fényes, a másik, hogy én is 3 gyereket szeretnék. Nem gond a 3 vagy több gyerek is míg normális szinten vannak nevelve és ehhez nem feltétlen kell a kacsalábon forgó...

Előző, egyetértek veled. Sajnos, csak kevés nő tudja megtenni, hogy otthon maradjon, és közben rendesen megéljen a család az apuka keresetéből. Én is itthon vagyok valamilyen szinten. Nincs munkahelyem, de vezetem a háztartást, ellátom a családom rendesen, és nem kapkodva, mellette eljárok alkalmanként dolgozni (ez az én külön zsebpénzem, amit csak magamra költök), és segitek a férjem vállalkozásában. Oda nem vagyok bejelenteve, és csak a háttérből segitem őt, de már sokszor mondta, hogy nagyon jó neki hogy ott vagyok mellette. A számlánk közös, és ha kell valami nem kell kérnem. Az igaz, hogy bár van miből költeni, nem megy a habzsi-dőzsi, mert nem szeretem az értelmetlen költekezést. Nem érzem magam eltartottnak, bár az én jövedelmemből nem élnénk meg. Viszont, mint irtam, a párom segitem, hogy ő többet tudjon keresni. :))

Volt olyan is, hogy én dolgoztam, ő meg otthon volt, mert nem volt munkája. De amit tudott, ő is elvállalt, és pénzt adott haza. Szóval, aki akar, az tud pénzt keresni akár htb, akár nem.

szerintem meg senkinek semmi köze hozzá, hogy a másik hogy él.

ha dolgozik, dolgozzon, ha HTB akar lenni, legyen HTB, vagy ha milliomos nő, tartsa el a férjét és a férje legyen HTB... nem mindegy? az, hogy más hogy él, az én életemen nem változtat, meg nem is nagyon érdekel, max beszédtémának jó, ha valami szokatlant hall az ember, de nem kell egyből ítélkezni, mert magánügy az egész.

"Akinek nincs munkaviszonya, az nem gondol bele, mi lesz akkor, ha egyszer elválnak? A házasságok fele válással végződik."

Azért erre várnám a választ mert sok mindent világossá tesz...