Reménytelen szerelmesek! Hogy bírjátok ezt?
Azokat szeretném kérdezni, akik évek óta szerelmesek valakibe, de nincsenek együtt. Gondolok itt arra, hogy a másik nem szereti viszont őket, vagy épp valaki mással vannak, netán férjek/feleségek, rossz kapcsolatban lévő válni nem akarók, vagy csak nem tudják, hogy van aki szereti őket...
Nálam még csak pár hónapja tart, de már most látom, ez lesz még évekig, szeretni fogok valakit, aki nem lehet velem, én pedig nem érem be mással, nem tudok, és jelenleg nem is akarok továbblépni. Sosem találkoztam még hozzá hasonlóval, de elég kiakasztó a gondolat, hogy még évekig, magányosan és távolról fogom szeretni őt.
Egyébként nem vagyok az a kapcsolathajhászó fajta, jól elvagyok egyedül, de most mégis mindennél jobban vágyom egy kapcsolatra. Vele.
Szóval, hogy lehet ezt évekig csinálni? Hogy lehet így élni évekig??
(normális válaszokat, pls! köszönöm!)
A 7 éve "szenvedő" vagyok:
Nem tudom melyik a jobb mindkettőben van jó, de valszeg egyik se jobb a másiknál. Ha szeretjük egymást, akkor van remény, hogy mégis összejövünk, hiszen el lehet válni, szakítani lehet az élettárssal, ha meg nem viszonozza, akkor van remény, hogy elfelejted, vagy hogy gyorsabban, nyomtalanabbul múlik el.
00:04
Jó Nektek! Most irigykedek egy kicsit, ha nem baj :)
Nem tudom, hogy van-e remény. Hol úgy érzem van, hol úgy, hogy nincs. Dehát a remény hal meg utoljára, szóval reménykedek azért, bár még azt sem igazán tudom miben...
00:01
Hm, na igen. És egyik sem könnyű...
17/f
ez azért jó jel, ez azt jelenti, hogy figyel rád, nézi, hogy hollát meg, és örül neked. Ha nem így lenne, nem törné magát integetéssel, hidd el. Ne add fel a reményt :)
00:20
Ez nem tűnik olyan reménytelennek. Ne add fel! :)
Egyébkén engem az zavar nagyon, hogy lassan 30 leszek, ha erővel kényszerítem magam a felejtésre, akkor is évekbe telhet, míg elfelejtem Őt, és újabb sok sok évbe, míg találok valakit, aki megfelel nekem.
Mert ami azt illeti, elég válogatós vagyok.
Próbáltam már lejjebb adni az igényeimből, de annak sem lett jó vége...
Már 5 éve szeretek valakit teljes szívemből. Barátságnak indult de sokkal több lett belőle. Többször úgy volt, hogy összejövönk, egy hajszál választott el minket sokszor egymástól...de ilyenkor mindig történk valami, ami közénk állt.
Azt hiszem, ő most már csak barátként tekint rám-bár ez számomomra most sem teljesen egyértelmű. Én pedig képtelen vagyok elviselni, hogy egyszer majd mással legyen, mást csókoljon, szeressen...nekem pedig mind legjobb barátnak ennek örülnöm kellene:'(
Egy hónapja járok valakivel, hátha elfelejtem Őt, de úgy néz ki szakítás lesz a vége. Nem tudom elfelejteni...úgy érzem szabadnak kell lennem ahhoz, hogy ott legyen a remény, hogy Ő és én egyszer....
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!