22 éves létemre a családom lemondott rólam. Tényleg reménytelen, hogy valaha is legyen kapcsolatom?

én is így vagyok csak 20 évesen, tucatnyi csalódással a hátam mögött (és ne kérdezzétek milyenek, ennyi idős létemre elég durvák).

én speciel reménytelennek érzem, hogy valaha is szeressen egy normális férfi és én is őt.

Ha 22 éves korodban ilyenre célozgat a családod, akkor nem csoda, hogy önbizalomhiányos vagy...

Barátod akkor lesz, ha Te is teszel érte. Mit csinálsz szívesen? Ha nincs hobbid, találj magadnak. Menj olyan helyekre, ahol ilyen érdeklődésű emberek vannak. Például a túrázás, táncklub/tánciskola, főzőiskola olyan helyek, ahová egyedül is elmehetsz és a tevékenységen keresztül megismerkedhetsz emberekkel - de ha nem, legalább akkor is jól érzed magad :) A kutyások szerint a kutyasétáltatás is összehozza az embereket...

Sok sikert!

Ezt én is írhattam volna. Annyi különbséggel, hogy van egy szuper barátom, aki nagyon sokat segít nekem :)

Nekem is célozgattak a szüleim, hogy költözzek el otthonról, de még nem érzem magam késznek, meg félek ha elköltözök visszajön a pánikrohamom :(

A szüleid meg szerintem nem mondtak le rólad, hanem egyszerűen tehetetlenek, és azt hiszik, ha elköltözöl majd elmúlik. Mostanában én se szeretek járni sehova, barátaimmal se akarok találkozni, és az én apukám úgy próbál segíteni ezen, hogy piszkál, hogy milyen besavanyodott vagyok :D

Na, mindegy, az a lényeg, hogy nézd magadat, és azt, hogy mit szeretnél tenni, és úgy cselekedj :)

Tudod, nincs rossz döntés, ami nem sikerül olyan jól, abból tanulnod kell valamit :)