22 éves létemre a családom lemondott rólam. Tényleg reménytelen, hogy valaha is legyen kapcsolatom?

Én teljesen ugyan így vagyok csak fiúban (21/F). Megleptél vele, mert én azt hittem, hogy rajtam kívül nincs még egy ilyen szerencsétlen ember. Érdekes mindenesetre. Én is kapcsolatot keresek, az eddigiekben csalódtam, mert ők hozzám képest túlságosan "vadak" voltak. Én nem nagyon szoktam kifelé járni, nem igazán vannak barátaim sem és ugyan így szoktak a szüleim pattogni nekem, mint neked. Egyedül a terveim a jövőre nézve, azok éltetnek, meg a remény.

Hol laksz egyébként?

utolsónak!

Te egy mekkora f.sz vagy?! Bátyádat is segíthetnéd inkább, mint kárognál!

Ugyanez!!!

22L

:( de hiszek a hercegben és eljön értem!

Utolsónál a pont!!! Hinni kell a Hercegben és eljön! Csak szegény elakadt a dugóban! Kitartás!!

23N

Tudod, én meg pont azt látom, hogy egy csomó tini, sőt kistini "kapcsolatban" van csak azért, hogy ne mondhassák rájuk hogy nincs senkijük. Valójában ezek nagy része csak látszólagos. Olyan hangnemet engednek meg egymással, ahogyan én az ellenségemmel sem beszélnék, ők meg elvileg együtt járnak. Ez is egy buta sztereotípia, hogy, akinek nincs párja, az csak egy másodlagos lény, lúzer meg ilyenek. Szerintem sokkal fontosabb, hogy olyan emberrel legyél együtt, akivel tényleg jó neked és akinek tényleg jó veled. És az, hogy 22 éves korodig még nem találtál ilyen embert, nem meglepő.

Mondjuk az fontos, hogy ne zárkózz teljesen magadba. El kell járni társaságba. nem feltétlen a fékevesztett bulizásokat gondolom, de olyan helyeket, ahol emberek között vagy. Lehet ez valamilyen sportkör, vagy kiránduló csoport vagy bármi, ami megfelel az érdeklődésednek. csak nem szabad folyamatosan otthon savanyodni.

És fel a fejjel!