Reménytelen szerelmesek! Hogy bírjátok ezt?
Azokat szeretném kérdezni, akik évek óta szerelmesek valakibe, de nincsenek együtt. Gondolok itt arra, hogy a másik nem szereti viszont őket, vagy épp valaki mással vannak, netán férjek/feleségek, rossz kapcsolatban lévő válni nem akarók, vagy csak nem tudják, hogy van aki szereti őket...
Nálam még csak pár hónapja tart, de már most látom, ez lesz még évekig, szeretni fogok valakit, aki nem lehet velem, én pedig nem érem be mással, nem tudok, és jelenleg nem is akarok továbblépni. Sosem találkoztam még hozzá hasonlóval, de elég kiakasztó a gondolat, hogy még évekig, magányosan és távolról fogom szeretni őt.
Egyébként nem vagyok az a kapcsolathajhászó fajta, jól elvagyok egyedül, de most mégis mindennél jobban vágyom egy kapcsolatra. Vele.
Szóval, hogy lehet ezt évekig csinálni? Hogy lehet így élni évekig??
(normális válaszokat, pls! köszönöm!)
válasza:Hány éves vagy?
(Bocsi,nem kötekedés a válaszom miatt fontos)
válasza:
válasza:Nekem már egy éve tart ez az állapot. Én meg is mondtam az illetőnek, hogy szeretem, de ő csak barátként gondol rám. Én viszont nem tudok másképp gondolkodni.
Barátságot ajánlani, ha szerelmet kérünk: a legkegyetlenebb.
Kő, melyet adnak, ha éhen kenyeret kérünk.
válasza:Hogy bírtátok ki, hogy nem menekültetek más karjaiba?
Asszem nem adok inkább tanácsot:D
válasza:7 éve vagyok szerelmes valakibe, akivel együtt dolgozom. nem minden nap látom, de elég sűrűn és egyszerűen nem tudok 7 éve normális kapcsolatot létesíteni senkivel, mert ő, csak ő...
Pedig próbáltam mindent, hogy kikerüljek a helyzetből, jártam olyannal, akit nem szerettem igazán, volt, hogy egész elhitettem magammal, hogy szerelmes vagyok valaki másba, de mind csak saját magam ködösítése. Emellett gerinctelenság is így kapcsolatokba bocsájtkozni, íyg ezt abbahagytam.
Napközben egyszerű, de ha egyedóül maradok a nap végén, akkor szinte kibírhatatlan. És aztán reggel felkelek, éskezdődik minden elölről. Nem mondom, hogy boldog vagyok, vannak egész nehéz pillanatok (pl ha látom a párját, vagy együtt őket kettesben, vagy ha elejt valami megjegyzést a személyes életéről). Valahol mégis boldoggá tesz a szerelem, mert felvillanyoz, valósággal energetizál a tudat, hogy ő van a világban. nem tudom elmondani. Tehát én gyakorlatilag nem törtem bele a dologba, sikerült azért vidámnak maradni. Nem mondom, sokat gondolok arra, mit csinálhat és gondol-e rám, és ezzel csak a magam dolgát nehezítem. De valahol úgy érzem, nem cserélném el a szituációmat semmire, mert egyszerűen jó őt szeretni. Úgy érzem így 7 év után is, hogy nem tudnék, nem fogok tudni mást szeretni.
26/N
válasza:Első: Nem tudom miért számít, de 29.
Nekem sikerült megszakítani Vele minden kapcsolatot, de így is iszonyatosan szenvedek :(
válasza: válasza:És vajon melyik a rosszabb?
Ha az érzés kölcsönös, de közétek áll valami (távolság, korkülönbség, az egyik fél házassága ahol mondjuk gyerekek vannak, vagy más...), vagy az ha a másik nem szeret viszont, vagy csak barátként szeret?
Gondolom mindenkinek épp az a helyzet, amelyikben van, igazából csak költői kérdés volt...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!