Megtartsam vagy ne? Tanácsok, vélemények?

Én ugyanígy jártam, csak 19 éves voltam.11 hétig sem éjjelem, sem nappalom nem volt, hol így láttam helyesnek, hol úgy, mind a kettőbe teljesen belebetegedtem, sem én sem a párom nem tudtunk dönteni.Végül én mondtam azt, hogy igen is szeretném, ez a bébi a miénk, nem dobhatom el.Megtartottuk.Kijártuk a sulit felváltva, és mind a kettőnknek megvan a diplomája, én a másodikat csinálom most.A fiunk most lesz 15 éves, a szülők annyit segítettek, hogy az első fél évben fizették az albérletünket.A többit mi teremtettük elő magunknak, és miközben szoptattam, addig fordítottam egy cégnek itthonról, a férjem egy nagy cég kommunikációjában segített akkor, ma már ott felső vezető.3 éves volt a fiunk, amikor saját házba költöztünk, és lassan a szülőknek is megtudtuk köszönni, hogy akkor segítettek az albérletben.Én nagyon örülök, hogy akkor a szívemre hallgattam, tedd azt, amit a legjobbnak gondolsz, nem befolyásolni akartalak, csak elmondtam a mi történetünket.

Bárhogyan is döntesz, sok boldogságot kívánok.

Mértd fel a lehetöségeket,és fontos h a párossal és akár a családdal beszéljétek meg.Jó előre tudni h ki hogy gondolkodik erröl és ki hogy tudna nektek segiteni.Én nem itélnélek el ha elvetetnéd elvégre nem tervezttek és te megtettél mindent(gyógyszer)hogy ne legyen.Másnak sincs joga beleszolni a te életed!Ha fiatalnak érzed magad vagy egyálrtalán incs semmi háttered hozzá és látod h előreláthatolag nem is lesz jobb akkor is érdemes elgondolkodni.Fennál az az eset is hogyha elvetetetd lehet e utána még baba.Jól át kell gondolni h ne bánd meg.

Szerintem kérd ki a véleményét a párodnak hogy be merjétek e vállalni,beszéljétek meg mi lesz a sulival,elmegy e melozni és hogy hol tutok élni.Hiába itélik el sokan de jobb meggondoltan dönteni mint utána nyomorban élnie egy picinek sőőt ha párod nincs meletted akkor a kapcsolatotok is rámehet sőt a gyerek is megsínyli.Nehéz döntés ez!De biztos jol fogsz dönteni!

Amúgy ha ujfajta gyügszert szedsz ami szerintem valoszinü mivel 3 éve szeded,nem hiszem h nagyon eröset kaptál,ezek már alacsony hormontartalmuak és nem lesz baja picinek.

Amúgy az orvosok is megtudnak ebben erösiteni majd.

Kellemes Ünnepeket és Kitartás!

NEm véletlenül most jön az a baba, én csak ezt tudom mondani. Haonló helyzetben voltam én is, 20 évesen gyógyszer mellett teherbe estem. Még diploma előtt álltam, munka és lakás nélkül,igaz, tartós kapcsolatban. Nem mertük bevállalni, ugyanis nekem egy nagyon erős szteroid okozta a fogamzásgátlóm nemműködését, azt kellett szednem és féltünk, hogy beteg lesz a baba. Nem tudom, beteg lett-e volna.

24 éves vagyok, 1 hónap múlva születik meg az első (második) gyermekünk.

Rettegtem, hogy nem tudok majd a műtét miatt teherbe esni, tudom, hogy kicsi rá az esély, de mi van, ha pont velem történik meg??

Amióta tudom, hogy bennem él, minden vizsgálatra úgy mentem, hogy cska ne legyen baj...

Most pedig, ahogy mozog, csuklik, reagál mindenre - és örülök neki, minden alkalommal eszembe jut, hogy az előző is pontosan ilyen volt, amikor döntöttünk a sorsa felől, csak kisebb, ezért nem érezhettem még, ezért volt "könnyű" elvetetni.

Megbántam. Nem is kicsit. Éjszakánként sokszor emiatt nem tudok aludni, nappal is ez jár a fejemben, és nem tudok elszakadni a gondolattól, hogy ő, aki mindjárt megszületik, már a második lehetne. És már az sem zavarna, ha beteg lenne. Már akkor sem tenném, ha beteg lenne és tudnám, hogy úgy kell megszülni.

És tudod, mi az érdekes?

Még mindig fiatal vagyok, de eszembe nem jutott volna őt is elvetetni. Amint kiderült, csőstül ért minket a szerencse, bejelentett munkahely, fizetésemelés... Minden összejött, hogy biztonságban nekikezdhessünk hármunk közös életének.

Nem akarlak sem le, sem rábeszélni... De lehet, hogy a könnyűnek tűnő megoldás is életre szóló, rossz következményekkel jár.

Úgyhogy csak annyit kívánok, sikerüljön úgy a döntésetek, hogy ne bánjátok meg és ne álljon a későbbi boldogságotok útjába.

Ijesztő,hogy milyen könnyen mondjátok szegény lánynak,hogy ölje meg a gyerekét.Van nektek szívetek?Tudjátok ti egyáltalán mivel jár egy abortusz?Lehet soha többé nem tud majd teherbe esni,lehet,hogy élete végéig nem tudja magának megbocsájtani,hogy kioltotta a saját magzata életét.

Édesanyám 17 éves volt,mikor én megszülettem.Iskolába járt,szülőkkel lakott,édesapám katona volt.Se lakás,se munka,se kereset,mégis megszülethettem.Nehezen éltünk,de szerettük egymást,boldog családunk volt.

Ez a gyermek titeket választott,a ti családotokba akar megszületni.Ha mégis úgy döntesz nem tudod vállalni,az örökbeadás a legjobb döntés.

Mennyivel jobb is az a gyereknek,hogy fázik,mert nincs pénz fűtésre,vagy éhezik,mert nincs pénz ételre,de megszületett.

12 elmúltál amúgy valójában?

Nagyon nehéz a kérdés és kívülállóként könnyű bármit is mondani, mert akárhogy is döntötök, ti viselitek majd a következményeket, nem mi, itt a monitor előtt ülve.

Nekem nehéz döntésekben egy eléggé egyszerű módszer szokott kicsit segíteni:

Fogok egy üres papírt, középen kettéosztom. Bal oldalra kerülnek a mellette érvek, jobb oldalra az ellene érvek.

Néha már az érvek mennyisége is segít, néha csak az, hogy a a fejemben átláthatatlan felhőként gomolygó gondolatokat segít rendszerezni a papír és a toll.

Nem mondom, hogy ezzel egycsapásra megoldódik a helyzet, de talán egy kicsit segít elmozdítani benneteket valamelyik irányba. Legyen elől a papír, ha eszetekbe jut valami, írjátok fel. Néha vegyétek elő, olvasgassátok. Valamennyit biztos, hogy segíteni fog és így a döntés is teljesen a tietek lesz.

Nincs min elgondolkodni

Tanultok, nincs jövedelmetek, szülők tartanak el benneteket