Némely nők miért tekintik az anyaságukat megdönthetetlen dicsőségnek?

ismét az újdonsült anyuka vagyok!

és én sem épp értem h egy macskát hogy a búsba lehet összehasonlítani egy gyerekkel! persze szereti az ember de tegyük fel vki belerúg a macskádba ok lecseszed, de ha a gyerekedbe????

a másik meg h kipottyant magából egy két gyereket??? öregem szüljél olyan könnyen h azt mondhasd h kipottyant!

én nem így szültem úgy ahogy még rajtam kívül nagyon sokan

megszenvedek azzal h azt a kis csöppséget ma a karjukban tarthassák! tény h nem kérte ő h megszüljem! sőt ráteszek még egy lapáttal még diplomám sincsen mindössze nyavalyás 10osztályom van! 18évesen szültem na és akkor mi van??? inkább vetettem volna el???

és tudod mit inkább leszek ennyi idősen egy büszke anyuka mint hogy 40évesen diplomával a kezemben azon siránkozzak h van házam meg autóm fix állással és baszott jó jövedelemmel de még sincsen semmim mert minden áldott este

a macskámhoz megyek haza aki ha kap enni max dorombol!

ha egy nőnek nincsen gyereke akkor ugyan már mitől kerek az élete?????

arról nem beszélve h az újdonsült anyukák mindent jobban tudnak a védőnőnél stb... talán azért mert az az intelligens védőnő nekem sem engedte h tápszert írassak a gyerekemnek holott már 2 hete éhezett a pici mert nem volt tejem, erre benyögte az anyósom h adjak az alig fél éves babámnak májkrémes kenyeret...akkor miről beszélünk??? jah meg h az anya majd a sor végén kullog a fontossági listán???érdekes nekem a mai napig az anyukám a fix pont az életemben akire mindig minden helyzetben számíthatok annak ellenére hogy ő az apámat fontosabbra tartotta annak idején...

lehet le pontozni rohadtul nem érdekel...

17.57 vagyok: kedves anyuka,nyugodj meg! Sztem nem kell igy felhúzni magad...senki sincs ellened. Csak elmondtuk a véleményünket. Azt honnan veszed hogy 40 évesen a macskájához megy haza? Simán lehet attól még párja ha nem szült valaki.És ugyanugy élhet szeretetben.

Meg mi az, hogy csak akkor kerek az élete ha szült?? Hát,kérlek szépen,én ennél kerekebbnek nem is érezhetném az életemet,mert

1: egyetemre járok és azt tanulom amit szeretek és amiből meg fogok majd élni

2:van egy csodálatos párom,aki szeret

3: énekelek,táncolok,sminkelek,korcsolyázom...szóval a hobbijaimnak élek!

4: diákmunkát vállalok heti kétszer.

És rohadtul nem hiányzik egy gyerek a nyakamba! !! Nekem inkább akkor lenne sz@r életem ha szülnöm kéne és lemondani mindarról amit szeretek csinálni!!Meg is bolondulnék.

Fel nem tudom fogni megint mire ez a nagy istenítés. Az emberiség nem halt ki, igaz?

Akkor csak nem olyan baromi nehéz dolog ez.

Mindenki elfogadja, hogy nem könnyű és nem szép, de a fene sem kíváncsi arra, hogy ez húú de nehéz, meg ki nem állják az olyan embereket, akikből csak ez folyik. Érdekes az én ismerőseim nem tekintik ezt húú de hihetetlennek? Van, aki 4 gyerek mellett háztartást vezet és dolgozik és soha nem panaszkodott,hogy ez nehéz!! Kicsit szálljatok már le a földre..

Ja és hogy mit várunk az életben. Boldogságot. A boldogság pedig nem mindenkinek azt jelenti, hogy gyerek, én pl. sosem akarok, minek??? Nekem a karrier, a tudás és a segítségnyújtás a mindenem. Ebbe, amit én vállaltam, ha akarnám sem férne bele egy gyerek, mivel én mindig a könyv fölött ülök, vagy dolgozom és ez az, ami boldoggá tesz. Ja és k*rva szar anya lennék..

Szóval aki azt hiszi, hogy csak az boldog, akinek gyereke van, az inkább azon gondolkozzon, hogy mekkora fokú benne az irigység, ami ezt mondatta vele.

Én vagyok a "macskás" válaszoló:)

Szomorúan olvastam az utóbbi kirohanásodat kedves újdonsült, agyoniskolázott 18 éves anyuka...Egyre jobban világossá válik, hogy nem igazán tudod, merre vagy arccal.

Bizonygatod itt hogy milyen remek életed van a 10 osztályoddal, meg a pár hónapos gyerekeddel, hogy nincs is annál felemelőbb mint hogy lemondhattál a fiatalságodról. A probléma az hogy nagyon úgy tűnik, ezeket még magadnak is bizonygatnod kell... Gondolom savanyú a szőlő, hogy más fiatalok tanulhatnak, szórakozhatnak, építhetik az életüket, míg te otthon ülsz a szaros pelenkák között normális szakma, élettapasztalat nélkül, ilyen fiatalon... Gondolom a párod tart el, rá vagy teljesen utalva anyagilag, függesz tőle, tulajdonképpen nincs önálló életed. Kiváncsi lennék, hogyha rossz fordulatot vesz a kapcsolatod, hova fogsz menni a kisgyerekkel, megtakarított pénz, állás, stb nélkül...

Elkeseredésedben azzal nyugtatod magad, hogy azok akik most élik az életüket helyetted, majd jól megöregednek egyedül, és nem lesz senkijük, és juj...

Aranyom, van egy hírem számodra: nagy boldogságban élek a vőlegényemmel, meg a két macskánkkal ("persze szereti az ember de tegyük fel vki belerúg a macskádba ok lecseszed, de ha a gyerekedbe????" - Ezt a mondatodat nem igazán értettem. Hogyhogy mit csinálnék? Szilánkosra rugdosnám a koponyáját ha a macskámba rúg bele, ha a gyerekembe. Abba meg inkább ne menjünk bele hogy hogy lehet a macskát a gyerekhez hasonlítani, mert hiába is próbálnám elmagyarázni egy olyan embernek aki teljesen más értékrendet vall. Az én életemben az állatok/állatvédelem központi szerepet játszik, és ez a kijelentésem nem a gyerekek ledegradálásáról szólt.)

Tanulok, karriert építünk, segítjük egymást, építgetjük az életünket. Igazából párom elég családszerető ember, és akár most is szülhetnék gyereket, de nem ment el az eszem... Vagyok annyira felelős felnőtt ember, hogy csak biztos és stabil anyagi körülmények közé vállalok gyereket (és ebbe az is beletartozik hogy ha esetleg párommal szétmegyünk, a gyerekemnek akkor is MINDENT biztosítani tudjak. Ugyanis azzal ellentétben, amit némelyik nő bizonygatni próbál, a gyerek NEM él meg pusztán szeretetből).

Az igazi teljesítmény a gyerekvállalásban a biztos háttér megteremtése, és a jó nevelés, nem az hogy 18 évesen fogod magad aztán szülsz egyet... Már bocs.