Család 2nem kutyahozatalra 1 igen? Ha idehozza elvitethetjük?

21

Nincs megadva a nagymama kora. Pl én 50 evesen leszek pár hónap múlva az. Tudok kutyát sétáltatni és nem vagyok nyugdíjas se.

Akik szerint a kérdezőéknek kuss a nevük, azok mégis hol élnek? Alap, hogy van beleszólási joguk, akarnak-e egy állatot.

A kutya nem egy aranyhal, ami elvan magában, hanem sétálni kell vele, kutyiskola, nevelni, etetni, van költsége is az állatnak - ha szapis, akkor nem is kevés -, igenis mondhatják azt, hogy nem, nem lesz kutya.

Ugyanezt kívánom neked is öregsègedre😇

Gondolom hosszú évekig volt állata , pláne öregen es magányosan még szép, hogy igénye van rá. Aki nem szereti az állatokat fogalma sincs arról, hogy egy másik embernek mekkora boldogság és milyen hatással van a mentális egészségére.

Beszéljétek meg vele, hogy övé lesz a felelőség, nem ti fogtok fizetni miatta semmit mert ti nem akartátok, és vigyetek egy kistestűt neki, fogadjatok örökbe. De nem úgy tűnik a kérdésből hogy túl empatikus volnál🥹

24

Értem, ha 16 éves, akkor a nagymama fix 96, ugye? Amúgy ha 65 éves akkor mi van? A szomszédom 86, fittebb mint egy harmincas. Kutyája is van.

Ha a nagymamánál laktok, akkor egy enn,it elnézhettek neki. Plusz ha nem foglalkoztok vele, ergo nincs nagy társasága, szerintem a lelkére neki is és nektek is jobban hat, ha van amivel elfoglalja magát. Az én nagymamámnak amíg volt cicája, rendesen látszott rajta, hogy vidám volt. Mert volt amivel elfoglalja magát, volt akihez szóljon. Aztán jött a lánya, hogy ő ki nem álhassa ezeket a dögöket, és elhagyott a macskát. Persze, hogy mamám bánatos lett, mert nem volt akivel beszéljen. Persze, hogy utána romlott az egészségügyi állapota is.

Szóval egy kisállat sokszor megkönnyíti az ember életét. Nem csak a mamáét, hanem a tiéteket is. Mert legalább elfoglalja magát valamivel, addig is nem fog idegesíteni, és sokat veletek foglalkozni.