Mit tennél, ha a gyereked otthagyná az iskolát érettségi előtt?

Kb egyidős vagyok veled, és fel nem tudom fogni, hogy lehetsz ennyire buta és naiv.

Szüleim igazán sose erőltettek rám semmit, nincs valami jó családi idill mögöttem, mint ahogy az ismerőseim közül senki sem él a mesében. Mindenkinek megvan a maga nyűgje, mégis ott van benne valami késztetés, hogy kezdjen magával valamit.

Az érettségi... na ahhoz igen nagy százalékban szellemi fogyatékosnak kell lenni, hogy leglaább egy kettest, de inkább egy hármast ne hozoon össze az ember. 12év láblógatással sikerült a matekot elcsesznek, az lett négyes, emellett két nyelv és emelt is volt. Ezzel arra vélzok, hogy az érettségi egy vicc, nem csoda, hogy alapvető követelmény lett.

Egy nyelvvizsgával és egy OKJ-s vagy akármilyen tanfolyammal is kb csak a seggedet törölgetheted. Komoly elhatározások és erőfeszítések kellenek, hogy elérj bármit is az életben, és nem a pasim rokonaira kell építeni. Csak magadra számíthatsz. Távkapcsolat... az összeköltözés egy "rendes" kapcsolatnál is riszkes dolog, elég ciki lenne a világ végén rájönni, mindenki mástól elszigetelten, hogy hoppá, ez mégse jó. Főleg, hogy te maradnál egyedül és ismerősök nélkül.

Én mit tennék? Ha ilyen hülye gyerekem lenne (már bocsi, de...), akkor szoros gyeplőre fogtam volna. Ha ez megvolt és így is ennyire elhagyja magát, kiadnám az útját én is.

Az jó, hogy vannak céljaid, de azért találj ki valami B tervet is és kezdj el küzdeni, ahogy mindenki más is teszi ebben a bolond világban, ha túl akar élni. És nem tudom, hogy milyen szakot néztél ki, de a Károlyinál vannak jobb iskolák, bár persze ez szaktól is függ. Rakd magasra a lécet, ha nem éred el, még mindig itt vannak ezek a lehetőségek is. :D

A kérdező kommentje:

2 hiányban lévő szakmával és nyelvvizsgával, fiatal nőként sok esélyem van rá, h megkapjam a letelepedésit

Édesem!

Annyira lusta,és butucska vagy,hogy egy sima érettségit félredobtál,hogy ne bukj meg,...Gondolod,hogy a nyelvtanulás,és a szakmai képzés menni fog??Ááááááá

A 2. 14:14-es vagyok. A kérdésedet ahogy feltetted, abból szülői véleményre lehetett következtetni. Nem volt arról szó, hogy a nagymamával lakik a 20 éves lány, mert a szülők elváltak, és az anyuka nem igazán áll a helyzet magaslatán, mint szülő. Én két lánygyerekes anya vagyok, a nagyobbik veled egyidős. Szerencsére meg van az érettségije, és most OKJ-s suliba jár, felsőoktatásról lemondott időben. Olyan szakmát tanul, amit szeret, és remélhetőleg el is tud majd helyezkedni vele. A kisebbiknek ugyanez a terve. Mindkettőnél alap, hogy legyen meg az érettségi. Tényleg sokat számít. És sokkal könnyebb volt, és most is az, hogy nem munka mellett tanulnak. A nagyobbik két volt évfolyamtársa az általánosból eladónak tanult, dolgozik mindkettő, és most kell megszerezniük az érettségit, mert már oda is kell, hogy a pult mögött áll, vagy a pénztárban. Így már kemény.

Azért örülök, hogy beismered a hibáidat, és igyekszel bepótolni a hiányosságokat. Ez már egy pozitívum, és ezek szerint nem akarsz csak úgy élni bele a nagyvilágba, hogy apu-anyu (esetedben mama) úgyis eltart, minek törjem magam. Az elhatározásodhoz kitartást, és sok sikert kívánok. De most már fel ne add az álmaidat!!!