Van, aki kimondottan megkönnyebbült néhány családtag, rokon (akár szülő, nagyszülő, anyós, após, sógor stb.) halála után, mert nem jött ki jól vele, nem szerette?

Apám egy nárcisztikus, éretlen, célok és munka nélküli alkoholista volt. Öröm volt a halálhíre.

90+ éves nagymamám halála szintén megkönnyebbülés volt, pedig nagyon szerettük, csak sajnos teljesen leépült az utolsó éveire.

#27 ez hülyeség.

Nem minden anyós a pokolból jött ide.

Tesómek pl együtt élnek az anyosekkal, és jól kijönnek, soha egy vita sincs köztük.

#27, ez durva. Nekem például semmi bajom anyósomékkal, itt lakunk mellettük 2 éve, 10 éve vagyunk házasok. A férjemnek is jó a viszonya anyuval. Abszolút nem biztos, hogy minden anyós meg após elviselhetetlen. Az viszont szomorú, mikor például a gyermekednek hiányzik egy nagyszülője, mert korábban halt. Minden nap eszembe jut, hogy szegény kisfiam sosem ismerheti meg az apukámat. A barátnőmnek az anyósa halt meg, ő is hiányolja, mert az ő kislánya sem ismerheti azt a nagyit és a segítség is jól jönne néha.

Ez a kijelentés részedről eléggé meggondolatlan!

Mostohaapam halala. Alkesz, agressziv, jatekgepes majom volt. Csaladi verekedesek voltak, nagykessel hajtott, betorte az ajtot mikor nem ert haza ejjel es bezartuk mert lefekudtunk aludni.

Mikor volt a temetese, parommal eppen Londonban mentunk, unnepeltuk a 10. evfodulonkat. Tobben jottek hogy majd szajara vesz a falu, hogy nem vagyok ott a temetesen. Mondtam, hogy tudjak melyik reszemmel kezdjek. :)

Gusztustalan hogy ezeket nem lehet normalisan elmondani, hanem ugy kell az ilyet eltemetni hogy de jo ember volt.

Halottakrol jot vagy semmit. -> hibas. -> halottakrol pontosan vagy semmit.

Az egyetlen negativ dolog a halalaban az volt, hogy a hugom elvesztette az "apukajat", amit nem latom hogy latott benne, hiszen velunk elt, es o is atelte azokat a csodakat, amit az apja hozott a csaladba.