Igaz, hogy az a családtag, rokon, aki panaszkodik, hogy senki nem nyitja rá az ajtót, az általában tesz érte, hogy így van?

Nem feltétlenül. Ezt csak az adott történet szereplői tudjak pontosan.

Nekem az a tapasztalatom, hogy sok esetben nem így van. Olyan idős ismerősök vannak, akik a lelküket kitették a gyerekeikért, aztán mégis el vannak felejtve, mert minden fontosabb, mint ők.

Van benne valami , de nem feltétlenül.Vannak olyan esetek is , mikor csak az alap kisugárzása, vagy a stílusa miatt nem megy az ember látogatni, vagy nem nyit ajtót.De olyan esetek is vannak , hogy ha az a családtag se keres , akkor az ember se keresi őt.Nekem , mikor még éltek a nagyszüleim, hogy csak tesóm iránt érdeklődtek , és én valójában le voltam kakilva.Mikor mentem látogatni is , akkor is tisztán kivehető volt , hogy kivel hogy viselkedik.Még testvéremmel úgy viselkedett , mint egy "angyallal" , addig velem úgy , mint egy eldobott ronggyal.És én beleuntam , és nem is kerestem , sőt mikor ő keresett szokoevente egyszer , akkor is inkább ajtót se nyitottam.

Nem minden esetben.

Bármelyik vagy mindegyik szereplő lehet "összeférhetetlen". Attól, hogy valaki a rokonod, még nem feltétlenül lesztek szimpatikusak egymásnak. És van, akire azért nem nyitják rá az ajtót, mert messze laknak vagy a fiatalabbnak is lehetnek olyan anyagi, egészségügyi problémái, depressziója, bármi, ami miatt nem gonosz, csak épp elbújt a világ elől.