Elfogadni drágább dolgokat, utazásokat családtagoktól mennyire férhet bele?
Van két unokatestvérem, korban közel állnak hozzám, mellettük nőttem fel. 21 vagyok, ők 24-25 évesek. Mind a ketten erős anyagi háttérrel rendelkeznek a szüleik által amúgy is, az egyikőjük szájsebész rezidens, mellette phd ösztöndíjat is kap és a szülei rendelőjében is dolgozik. A másik férjhez ment és ahogy ő fogalmaz, van egy kimeríthetetlen bankkártyája.
Régen mi is jól éltünk, aztán az utóbbi 2 évben több változás történt, így anyagilag tudatosabbak, spórolósabbak vagyunk, mert muszáj. Én még tanulok, egyetem mellett diákmunkázom, azt a pénzt tudom költeni, amit megkeresek (+ anyukám segít az albérlet fizetésével és havi 2 nagybevásárlással).
Nyíltan nem beszélek róla, de bőven vannak pénzügyi gondjaink, az én diákmunkás fizetésem pedig 100-120 ezer havonta, ebből nem megyek messzire.
Itt jön a gond, unokatestvéreim ezt mintha nem vették volna észre és ugyanúgy hívnak a drágább, zsebbenyúlós programokra, mint korábban. Csak nekem már nem fér bele az, hogy egy tihanyi piknik belépőre kifizessek 20 ezer Ft-ot, hogy ott legyünk 2-3 órát, mert épp unatkozunk. Vagy, hogy "csak úgy" kimenjek velük Bécsbe vásárolni őszre. Vagy last minute elutazni valahová, ahol annyiba kerül a szállás, mint amennyi pénzt fél év alatt keresek... Emiatt sokszor találkozni sincs már kedvem, mert mindig kitalálnak valamit, ami nekem nem fér bele és olyankor jönnek a kifogások, hogy most dolgozom, máshol leszek, pont a barátnőimmel megyek valahová. Nekik is feltűnt, ezért kérdezték, hogy haragszom-e vagy miért ignorálom a társaságukat mostanában?
Végül elmondtam, hogy nekem ezek nem férnek bele már, nem tudok tizen-huszonezres belépőket kifizetni csak úgy, mert én egész hétvégére annyi pénzt vittem magammal, azt is úgy, hogy anyám adta, hogy legyen. Mondták, hogy sajnálják és figyelnek majd jobban, de ennek az lett a vége, hogy most a programokra úgy hívnak el, hogy ők akarnak állni mindent. Volt a Sziget, menjünk ki rá. Mondtam, hogy nem tudok, pénzem sincs, az előadók sem fogtak meg. Nem baj, ők megveszik nekem a jegyet, öltözzek és menjünk... Ősszel van a születésnapom, mondták, hogy ne szervezzek arra a hétre programot, mert utazást kapok tőlük és már lefoglalták a szállást, repjegyeket. Ha elmegyünk valahová, mindig meghívnak. Tudom, nekik ez nem számít és úgymond aprópénz, de én kellemetlenül érzem ettől magam. Azért, mert nem tudom viszonozni.
Egyik nagynénémmel beszéltem, ő mondta, hogy ne bántson ez, ne érezzem magam ettől rosszul, fordított esetben én is megtenném ezt.
Alkalmanként elfogadni nem gáz, szerintem. Szeretnek téged, nem akarják, hogy kimaradj és eltűnj az életükből, ennyi.
Bár ilyen különbségek mellett úgyis ez lesz a vége, mert 30 éves korodra, lakásért és megélhetésért gürizve úgyis bele leszel már keseredve kicsit az efészbe és nem bírod majd nézni, hogy másnak az ölébe pottyan, ami neked munkával sem jön össze.
Hallgass a nagynénédre!
Nyugi, ha megéreznék nem hívnának, ismerik a helyzetet. Számít nekik a társaságod, és ha te is jól érzed magad velük, akkor fogadd el bátran a meghívást!
3: "30 éves korodra, lakásért és megélhetésért gürizve úgyis bele leszel már keseredve kicsit az efészbe és nem bírod majd nézni, hogy másnak az ölébe pottyan, ami neked munkával sem jön össze."
Gondolom, ezt empirikus uton allitod. Gyengebbek kedveert: a tapasztalat beszel beloled.;-)
Amugy azert, mert te igy jartal, az egyaltalan nem torvenyszeru, hogy mas sem fogja vinni semmire. ;-)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!