Akik többgenerációs házban laktok, milyen a családdal a szülőkkel, nagyszülőkkel? Nem bántátok meg, hogy így döntöttetek?

Anyám elvált, és a a szüleihez költöztünk, mert muszáj volt. Vagy ez, vagy az árvaház (apám nem láttot volna el, a nem túl masszív gyerektartást se nagyon akarta fizetni). Anyám úgy hozta meg ezt a döntést, hogy utálta az anyját. Hát nem is volt könnyű. Csak nagyapámmal még okés is lett volna, de nagyanyám mindenkibe belekötött. Élete végére kiderült, hogy demenciája van, valszeg sosem volt agyilag százas. Visszagondolva voltak jó pillanatai, mikor nagymamás volt, de legtöbbször egy szipirtyó volt.

Most anyósomék telkén lakunk egy kis melléképületbe, de külön. Én jobban bírom, mint a feleségem, de ahhoz képest ami nekem volt gyerekkoromban ez kész nyaralás. Azért én is várom, hogy befejezzük a házat és odébbálljunk.

A Kádár-rendszerben sokan éltek nagycsaládosan, most meg mindenki külön akar élni, ezért van lakhatási válság annak ellenére, hogy a lakosság fogyott, a házak/lakások száma meg nőtt. De valóban jó külön lakni. Ha jó a viszony akkor szerintem elég ha egy településen laktok. Lakjon anyós/szülő olyan messze, hogy papucsba fürdés után nem tud átjönni, de odaér még mielőtt kihűl az étel.

"Alapvetés, hogy nem kell diszfunkcionálisnak és retardáltnak lenni és akkor nincs gond."

Nem mondod? 😅 Magunktól nem jöttünk volna rá...

Sok múlik azon

- hány generáció, generációnként hány ember, mindenki vérrokon-e

- mekkora ház, telek, az egyes lakrészek, telekrészek mennyire szeparálhatók el

- milyen a felek viszonya, mekkora személyes teret igényelnek (fizikai és átvitt értelemben), mennyire megy az együttműködés

Mi így élünk, de csak ketten vagyunk, általában elfogadható, de vannak súrlódások. Én szívesebben élnék külön, de apámnak nehéz lenne már egyedül (idős, beteg, özvegy stb)

"10es jól van na,ébredj fel!"

Miért is?

Kötelező lenne 100 emberből 100-nak hülyének lenni?