Akik többgenerációs házban laktok, milyen a családdal a szülőkkel, nagyszülőkkel? Nem bántátok meg, hogy így döntöttetek?

Én azt bántam meg, hogy odaköltöztünk.

Az volt a terv, hogy az építkezés végéig albérletben fogunk lakni. A szüleim rábeszéltek, hogy inkább költözzünk hozzájuk (anya, apa, 3 nagyszülő). Borzasztó volt. Mintha minden felmenőm meghülyült volna egyik pillanatról a másikra. Mindenbe bele akartak szólni. Néhány hét után már nem telt el nap vitatkozás nélkül.

Nálunk nem jött be.

Mikor megszülettem, anyai nagyanyáméknál laktunk.

Volt mamáméknak egy 1000m2-es telke, rajta egy 10x10es kádárkocka. Ebben lakot mama, papa, nagybátyám.

A telken volt egy kisebb ház, ott pedig anya, apa és én.

Mamáék felajánlották, építsünk a házukra tetőteret, lakjunk ott.

El lettek készítve a tervek, engedélyek, neki lett álva az építkezésnek, mikor meghalt apukám.

rá 1 évre nevelőapám hozzánk költözött, de az építkezés továbbra is állt.

Mi laktunk a kisházban.

Már 5 éve élt nevelőapám velünk, mikor úgy döntöttek anyával és mamáékkal, hogy folytassuk az építkezést.

1év alatt kész is lettünk. Már csak az engedélyeztetés volt hátra, mikor a mama közölte, hogy mégsem egyezik bele, hogy a miénk legyen (holott a mi nevünkön volt az összes engedély, mi finanszíroztuk, 3 ügyvédi papír is lett, hogy ha elkészül, anya nevére kerül.

Mama meg csak jött, hogy mégsem...

Végül az lett a vége, anya feljelentette a mamát, mert potom 18 milliónk volt a házban, amit Végül magának akart volna.

6év pereskedés után lett vége a dolognak azzal, hogy anya jóval kisebb részt kapott, mint eredetileg ügyvéd elött megbeszéltek. De ezt a részt el tudtuk adni, így költöztünk is el.

Ennek eredménye, hogy 10 éve nem láttam a mamámat. Én sem vagyok kíváncsi rá, ő sem ránk.

Mikor én kerültem oda,hogy párom lett, költöznék, anyáék felajánlották, hogy mivel hatalmas a telkük, felezzük el, építkezzünk ott (mostmár) férjemmel. Hiába jó a viszony, semmi pénzért nem tettem volna okulva belőlük.

Alapvetés, hogy nem kell diszfunkcionálisnak és retardáltnak lenni és akkor nincs gond.

Már nem - halálesetek miatt - de laktunk így. Ráadásul a cég is közös volt, anyánk otthon, apám, húgom, én a céget vittük. Mindenkinek saját lakrésze volt, de voltak közös helyiségek is. Kicsit kicsiben ilyen "Dallas"-os, szappanoperisztikus életet éltünk. Anyagi gondok nem voltak, azt pedig megbeszéltük, hogy hülyeségeken való veszekedésekkel nem alacsonyítja le magát és a többieket senki. És nem is volt gond. Legalábbi ezzel az életformával nem.