Nem akar eljönni az esküvőmre, mert szakítottak a párjával? Erre mit reagálnátok a helyemben?
3 hét múlva férjhez megyek, az unokatestvérem lenne/lett volna a tanúm.
Mert ő nem csak rokon, hanem az egyik legközelebbi barátnőm, 5 hónap van közöttünk, együtt nőttünk fel, érettségi után nálam is lakott 1 évet.
Viszont most lemondta, azzal, hogy két hete szakítottak a barátjával, neki nincs kedve első sorból nézni a mi boldogságunkat, enyelgésünket és, ami a legjobban szíven ütött, az az, hogy "nem akar ennél is jobban megutálni". Kérdeztem, ezt hogy érti, mire mondta, hogy ez nem ellenem irányul (!), de én élem azt az életet, amit ő magának elképzelt, nekem adatott meg minden, amire ő kamaszkora óta vágyott és én ezt az egészet sosem akartam, mégis az ölembe hullott (a párom előtt nem volt komoly kapcsolatom, nem is voltam az a romantikus lány, aki a hercegre vár és esküvőre, gyerekekre vágyna).
Rosszul esett, de úgy voltam vele, hogy felnőtt, az ő dolga, nem fogom győzködni. A nagynéném szerint viszont igenis írjak neki, hívogassam és vegyem rá, hogy jöjjön az esküvőre...
De most ezek után még álljak neki könyörögni? Úgy, hogy a szakítás már évek óta a levegőben lógott, 16 éves koruk óta voltak együtt, 9 év alatt odáig sem jutottak, hogy összeköltözzenek.
Én értem, hogy egy közel 10 éves kapcsolatot el kell gyászolnia magában, bármilyen rossz volt, és nem tud most őszintén ünnepelni.
Na de ennyit kellett volna mondani. NEM ezt a gusztustalan kísérőszöveget, hogy “nem vagyok kíváncsi az enyelgésetekre” meg “ennél is jobban nem akarlak utálni”! Hát az agyam eldobom…Soha többet nem akarnám látni. Nem azért, mert rossz a lelkivilága és nem jön el, hanem mert ilyeneket gondol rólam.
43, de a kérdező bukott megint, most éppen a gyerekvállalósban trollkodott, ami miatt kivágták. Ott marketingbabája volt, ő csak császár, csak magánkórház, de nem szülne többet, mert most annyi jóóóóóóó :D
És mindig van, aki bedől neki. Pedig teljesen egy kaptafára vannak a kérdései.
#44
Persze le is pontozta azt, aki nem dőlt be neki.
47: nagyon okos vagy. Azt elolvastad, milyen stilusban nyilvanult meg az unokateso? Nem azt mondta hogy “ne haragudj, nagyon sajnalom de nem tudok elmenni, nagyon fajna latnom” Hanem “enyelges” meg “meg jobban megutalni” “minden az oledbe hullott” “te eled azt az eletet ami nekem jarna”
Lehet sajnalni, de nem ilyen hangnemben kellett volna nyilatkozni. Ez egy hisztis kislany reakcioja, nem egy erett felnott noe.
En irtam, hogy szakitas kozeli allapotban voltunk a (mostmar) ferjemmel a barataink eskuvojen, eszunkbe sem jutott nem elmenni, az o boldogsaguknak tudtunk ugyanugy orulni. Nem kevertuk bele a mi dolgunkat. Az unokateso egyszeruen gyerekesen viselkedik.
Leírom még egyszer: fogalmad sincs, hogy Neki ez mit jelentett. Kívülről nézve pont így néz ki a dolog, ahogy leírod, de amíg nem voltál benne egy ilyen ikerláng kapcsolatban ami a kezdetektől működésképtelenségre van ítélve, részben pont az ott elképesztően lángoló érzelmek miatt, addig fogalmad sincs, hogy mekkora trauma elveszíteni. Lehet lepontozni, de aki nem érzett hasonlót, annak egyszerűen fogalma sincs róla, hogy mivel jár ez.
A család meg alapból csak vérségi kapcsolatot feltételez, semmi mást. Persze lehet ettől még komoly és mély kötelék a családtagok között, de nem KELL feltétlenül így lennie. Családod csak egy van? Miért az a tapasztalatod, hogy életed szerelméből meg több? A szakítás nagyon sokszor pont ugyanazokon a gyászfolyamatokon kényszerít végig mint egy haláleset, szóval lehet itt hangoztatni a fontossági sorrendet, meg elvárásokat támasztani és felmászni a saját magatok által épített piedesztál tetejére, csak ezek után empátiát számon kérni, hát, minimum vicces.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!