Van itt olyan, aki együtt volt valakivel, szakítottak, majd később (évek múlva) ismét találkoztak, és újra összejöttek, sőt akár házasság lett belőle? Van olyan ismerősöd, akivel történt hasonló?
Azért kérek ilyesmit, mert pár hónapja szakítottam az akkori Párommal. 10 csodaszép hónapot töltöttünk együtt, de szakítottunk, miattam, mert nekem ő volt az első, és mivel a házasság gondolata is felmerült, bepánikoltam, féltem, hogyha nem élem ki magam, akkor a házasságunk csúnya véget érne, elunnánk egymást, stb. Tudom magamról, hogy kíváncsi természet vagyok, nem bírtam volna úgy leélni az életemet, hogy rajta kívül nem is volt igazi, normális, igaz szerelemre épülő kapcsolatom. Egyébként neki is én voltam az első, ami szintén aggodalomra adott okot, nem sok férfiról hallottam, aki egész életében kibírta az első barátnője/felesége mellett!
Sokáig megpróbált visszahódítani, de nem akartam. Most látom, hogy randevúzik más lánnyal, és ugyan jelét nem adom, de összefacsarodik a szívem, ha belegondolok. Mielőtt összejöttek, azt mondta, még mindig szeret, de nem akar örökké utánam sóvárogni, amit teljesen megértek! Több hónapig szenvedett miattam a szakítás után.
A kapcsolatunkban amúgy is voltak sajnos néha konfliktusok, mivel életem egy eléggé labilis, stresszes időszakában jöttünk össze, és első normális kapcsolatunk révén sok konfliktust nem is tudtam helyén kezelni.
Néha arról ábrándozom, hogy 3-6 év múlva véletlenül, vagy direkt, összetalálkozunk, és össze tudjuk kötni az életünket, miután mindketten kiéltük magunkat, és érettebbé váltunk. Nagyon boldoggá tettük egymást, és egy elképzelhetetlenül erős kötelék szövődött köztünk.
Én is randizom, ő is randizik másokkal, de nekem valahol mélyen még mindig ott van ő a szívemben, hiába érzem jól magam más férfival, azt a hajdani boldogságot ez meg sem közelíti.
Remélem, hogy ez a legbensőbb vágyam valóra válik, és a messzi jövőben tényleg folytathatjuk a történetet, ahol abbahagytuk, felnőttebb fejjel. Szívesen olvasnék ehhez hasonló, valóban megtörtént sztorit! Köszönöm annak, aki válaszol!
20 L
Hát, velem nem történt ilyesmi (még, sajnos), de mivel a téma engem is érdekelt (és érdekel), írtak már fórumokon olyanok, akikkel ez így alakult.
Viszont nem egészen értem...
"nem bírtam volna úgy leélni az életemet, hogy rajta kívül nem is volt igazi, normális, igaz szerelemre épülő kapcsolatom."
Ezek szerint ő nem igazi szerelem? Mert akkor minek is kellene később újra kezdenetek? Ha pedig az, akkor nem menekülnél. Szerintem. Illetve ha mással találod meg az igaz szerelmet, akkor nem fogod az illetőt otthagyni, hogy összejöhess a volt pátoddal. Gondolom.
Mi is szakítottunk, és bár a helyzet más, mert nem az első férfi az életemben, szóval nem tudom milyen ettől bepánikolni, de az biztos, hogy fel sem merült bennem, hogy engem érdekelhet bárki más.
Visszatérve a kérdésed lényegére: Igen, van ilyen.
Én is így gondoltam 20 évesen. Mi is azért szakítottunk, mert sok volt a konfliktus és mind2en elsők voltunk egymásnak. Én is ebben reménykedtem és majd belehaltam amikor megtudtam, hogy mással randizik, pedig én szakítottam. Ő sokáig próbálkozott. Következő 2 kapcsolatomban nem tudtam szeretni, őszintén szólva nem is akartam. Nem akartam beengedni új szerelmet, mert úgy éreztem nekem a "régi" kell, most csak élek egy "kicsit". De úgyis ő kell, senki más vele leélni egy életet...
Aztán megismertem páromat. Gyakorlatilag egy filmbeli jelenet is lehetett volna. Teljesen véletlenül egy szórakozó helyen voltunk ex. első nagy szerelem én, jelenlegi párom. Teljesen magam kívül voltam amikor megláttam ex. szerelmet, vadul kalimpált a szívem, láttam hogy ugyan úgy néz rám ahogy anno sok-sok évvel ezelőtt. Menekülni akartam onnan, nem tudom miért. Féltem. Aztán megláttam páromat. Hihetetlen érzés volt, egész életembe senkit nem akartam annyira mint őt. Azóta se felejtem el azt a pillanatot. Mintha ex.nagy szerelem megszűnt volna létezni, Párom is kiszúrt magának, egyből megkörnyékezett én pedig csak vele foglalkoztam. Nem is érdekelt, hogy egy szórakozó helyen vagyok azzal a férfival aki után sóvárogtam. Párom azóta is a párom, együtt élünk. Boldog vagyok és az a szerelem amit ex. iránt éreztem meg sem közelíti azt, amit most érzek. (Pedig azt gondoltam azt nem lehet felül múlni)
Tudod én úgy gondolom, hogy minden okkal történik. Ha valakiknek nincs közös utuk, azok az utak szétválnak, ha újra találkozniuk kell, találkozni fognak. Erre nincs recept, ezt senki sem tudhatja. Majd te is meglátod mit tartogat számodra a te életed. De ne töltsd a fiatalságodat azzal, hogy arra vársz majd egyszer újra az övé leszel. Élvezd ki minden percét és hidd el, nagyobb meglepetések várhatnak rád, mint amit el tudsz képzelni! :)
Ezért baj,hogy ma mindenki azt hiszi,hogy ki kell élnie magát? Miért lenne erre szükség? Összehasonlítani a különböző pasasokat vagy nőket?
Nem a partnerek váltogatása a döntő,hanem az,hogy két ember szereti-e egymást,tud és akar-e alkalmazkodni a másikhoz? Ha igen,akkor az első is eltarthat életük végéig! Nem kell ehhez szajhaként viselkedni!
Az első kettő válaszolónak köszönöm a hasznos választ! Biztató, amit írtok, de sajnos a reménykedésem nem fog meghalni egy darabig... nagyon sok jó köt össze bennünket, amit nehéz elengedni... ráadásul a minap beszéltünk az ex-szel és még mindig hiányzom neki, és azt mondta, egy picit valahol a lelke mélyén mindig szeretni fog. Nem tudom, tényleg van-e ilyen!
Az utolsó válaszolónak: a kiélés nem szajhaság. Kell az embernek szerintem több párkapcsolat is, melyekből tanul, hogy aztán ne kövessen el hibákat abban a kapcsolatában, amely majd életreszóló lesz. Nekünk nem csak a "nem kiélés" volt a bajunk, hanem az is, hogy fiatalok és éretlenek voltunk arra, hogy ilyen komoly kapcsolatban éljünk, ezért voltak a konfliktusok, és hogy nem mindig kezeltük megfelelően a helyzeteket.
Egyébként a környezetemben azok a házasságok, amelyek fiatalon, az első szerelemmel köttettek, mind megcsalásban vagy válásban végződtek, és szinte mindenhol a kíváncsiság, "nem kiélés" volt a baj, meg hogy a felek gyakorlatilag együtt töltötték a fiatal éveiket, és ezért úgy érezték, kihagytak valamit pl. társasági élet szempontjából, vagy egyszerűen csak felébredt utólag a szexuális kíváncsiságuk. Nem ismerem egy olyat se, ahol ilyen jellegű házasságban ne lettek volna komoly problémák. Nagyanyáink korában is 16-18 évesen már házasádotak, de volt is ám ott félrelépegetés rendesen (maguk a nagyszüleim is meséltek sok-sok ilyen történetet).
Azért ha valaki ismer ilyen sztorit vagy vele megesett ilyen (amit a kérdésben feltettem) azt szívesen elolvasnám! Írjatok bátran! :)
Nálunk is ez volt. 3 évet voltunk együtt, majd elég csúnyán kirúgtam (alapos indokom volt rá). Fél év kellett hozzá, hogy túllépjek rajta, akkor összejöttem egy lánnyal. Másfél évig együtt voltam vele, majd tavaly ilyenkor újra találkoztam az előző lánnyal és összejöttem vele megint. Decemberben jegyeztem el, a nyár végén lesz az esküvőnk.
22F
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!