Nem akar eljönni az esküvőmre, mert szakítottak a párjával? Erre mit reagálnátok a helyemben?

Hívd meg az esküvőre, kiemelve, hogy három szelet tortát is kap, hogy megpukkadjon. :D

Na jó, csak viccből mondom. Engedd el.

Ennyiből kb. az jön le, hogy eddigi élete legnagyobb traumáján megy keresztül, neked meg a támogatás helyett az jár az agyadban, hogyan vegyed rá, hogy asszisztáljon neked?

Csak remélni tudom, hogy vannak ennél jobb barátai is.

ma 07:50

Igen, ezért is írtam, hogy egy kicsit több türelmet, megértést kéne adni, de azért a másik félnek is van igazsága.

Érdekes, hogy semmi sem fekete-fehér, de milyen könnyen ítélkezünk mindkét irányból.

#34: Igen, megértést kell adni, ha nem akar elmenni ezért, akkor az a megértés, hogy tiszteletben tartja, hogy nem megy el. Nincs olyan megértés, hogy kicsit elmegy, meg kicsit nem megy el. Ez a része pont fekete-fehér.

Ha már direktben segíteni nem akar/tud rajta, akkor legalább békénhagyhatja (ezen lehet max szürkezónázni)

#33

Viszont most lemondta, azzal, hogy két hete szakítottak a barátjával, neki nincs kedve első sorból nézni a mi boldogságunkat, enyelgésünket - megmondtam volna neki: semmi baj, nekem meg nincs kedvem a savanyú képedet nézni.

Bszki, én is estem már túl szakításon, de eszem ágában nem volt csak azért lemondani egy esküvői meghívást. Hogyne.

Az a nagy helyzet, hogy az unokatesód NEM kedvel téged

az unokatesód nem kedvel téged, és ezt meg is mondta, de te ezek után miért is akarsz tőle bármit?

Ő nem a barátnőd - sohasem volt az, csak jól jöttél neki a lakásoddal pl.

Jobb lesz neked ilyen emberek nélkül.

#36

33-as, az megvan hogy ez a kedves unotesó egy szar energiavámpír, aki 10 éve panaszkodik a kapcsolatáról, most meg "teljesen összetört", ráadásul kvázi elküldte a kérdezőt a fszba?

Minek kellene megértéssel fordulni egy ilyen ember felé? Hagyjuk már. Szóba nem kell állni velük, mert csak leszívnak.

Volt ilyen bartánőm, ő állandóan nyafogott, mindenen drámázott, én hallgassam meg ezredjére is ugyanazt a lemezt, amikor meg én kerültem szrba kb tett rá jó magasról.

#34

Azt megértem, hogy romokban az élete. De ezt magában kellett volna lemeccselnie. És felfognia, hogy a barátnője/unokatesója esküvője nem róla szól, és nem rázúdítani ezeket, amiket mondott, ezzel az örömét beárnyékolni.

Ez nagyon aljas. Velem a húgom csinált hasonlót. Sok év után lombikkal teherbeestem, és kvázi rámzúdította, hogy most énmiattam neki többet kell segíteni a némileg gondozásra szoruló mamám körül anyánknak.

Amit amúgy nem is tett meg, mert senki sem várta el, de gyorsan áldozatszerepbe bújt, hogy róla szóljon minden. Ez a mocskos önzősége úgy felhúzott. Valójában nála is onnan fújt a szél, hogy irigykedett, hogy nekünk jó irányba tart az életünk, ő meg a szar választásai és döntései miatt zsákutcába kerül.

#38: Akkor viszont miért kellene erőlködni hogy ott legyen? Miért nem lehet simán békénhagyni, ahogy eredetileg is szólt a kérdés?

Ha már addig jó volt, amíg a kellő mennyiségű pozitív megerősítést azért megadta, akkor miért nem lehet simán elengedni, amikor átfordult patásördöggé?

#33