Nem akar eljönni az esküvőmre, mert szakítottak a párjával? Erre mit reagálnátok a helyemben?
3 hét múlva férjhez megyek, az unokatestvérem lenne/lett volna a tanúm.
Mert ő nem csak rokon, hanem az egyik legközelebbi barátnőm, 5 hónap van közöttünk, együtt nőttünk fel, érettségi után nálam is lakott 1 évet.
Viszont most lemondta, azzal, hogy két hete szakítottak a barátjával, neki nincs kedve első sorból nézni a mi boldogságunkat, enyelgésünket és, ami a legjobban szíven ütött, az az, hogy "nem akar ennél is jobban megutálni". Kérdeztem, ezt hogy érti, mire mondta, hogy ez nem ellenem irányul (!), de én élem azt az életet, amit ő magának elképzelt, nekem adatott meg minden, amire ő kamaszkora óta vágyott és én ezt az egészet sosem akartam, mégis az ölembe hullott (a párom előtt nem volt komoly kapcsolatom, nem is voltam az a romantikus lány, aki a hercegre vár és esküvőre, gyerekekre vágyna).
Rosszul esett, de úgy voltam vele, hogy felnőtt, az ő dolga, nem fogom győzködni. A nagynéném szerint viszont igenis írjak neki, hívogassam és vegyem rá, hogy jöjjön az esküvőre...
De most ezek után még álljak neki könyörögni? Úgy, hogy a szakítás már évek óta a levegőben lógott, 16 éves koruk óta voltak együtt, 9 év alatt odáig sem jutottak, hogy összeköltözzenek.
Eszemne nem jutna vele többet szóba állni, méghogy könyörögni?!
A női barátságok gyakran ilyenek, titkon irigykednek egymásra a felek meg lenézik a másikat, de azért elcsacsognak. Gondolom te sem hivtad fel a figyelmét arra, hogy a palija nem vele tervez, hanem csak némán meghallgattad.
Rosszul gondolod.
Minden alkalommal, ha éppen összevesztek, nem beszéltek egymással, nekem sírta ki magát, mert az összes barátnője elmondta már neki, hogy ne fárassza őket ezzel, évek óta hallgatják, úgysem fog vele szakítani soha.
De én meghallgattam újra és újra, ha kellett, akár hajnali 4-kor is. Elmondtam neki, hogy lassan 10 éve együtt vannak, de a kapcsolatuk heti 2-3 találkozásból/együttalvásból áll, a pasival nem lehet tervezni, mert "ne siessenek" és ez nem egy biztos jövő alapja, csak szórakozgat vele, mert kényelmesebb ez, mint új lányokat lenyűgözni.
Szerintem félre értelmezted a barátságotokat! Én is jártam így, akire azt hittem, hogy ő a legjobb barátom, az valójában csak kihasznált... Amíg szüksége volt a segítségemre, addig jó voltam, utána meg le se sz@rt :(
Engedd el, keress egy másik tanút!
Barát nem borítja fel a másik nagy napját, mert el van keseredve.
Fordított esetben a másik mindig ott volt, akár hajnali 4kor is.
Ez nem barátság, csak mindig ott voltál neki, amikor mások már rég menthetetlennek bélyegezték.
Elmehet a picsaba.
3 evvel ezelott a barataink eskuvoje volt, a -mostmar-ferjemmel epphogy egy eve voltunk egyutt, sajnos szakitas kozeli allapotban. Eszunkbe nem jutott volna sem lemondani, sem kivetiteni rajuk a banatunkat, sot meg ok szabadkoztak, hogy kellemetlenul erzik magukat. Pedig nekik aztan nem volt miert. Igen, sirtam az eskuvojukon, es felig oromomben, hogy jo nekik, es boldogok, felig banatomban, hogy en ezt sosem fogok atelni. Aztan vegul a parommal meg tudtuk beszelni a gondjainkat, azota mi is osszehazasodtunk es gyereket varunk.
Egy szo mint szaz, nem tudtam volna nem elmenni az eskuvojukre, fuggetlenul a parkapcsolati problemaimtol.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!