Csúfolnak az osztálytársaim, mert albérletben élünk. Ez a szüleim szégyene?

Az osztálytársaim elkezdtek bántani azért, mert mi nem saját házban élünk, hanem béreljük. Erre azt mondta az osztályfőnököm, hogy ne piszkáljanak vele, mert ez a szüleim szégyene, nem az én hibám. Valóban így lenne? Teljesen normálisan élünk, szép ruhákba járok, minden nap finom ételeket eszek, járunk kirándulni meg nyaralni is, van autónk stb. Mindkét szülőm sok gyerekes, szegény családból származik, de nagyon jó emberek, sose kívánnék náluk jobbat, hiába nem tudtak összegyűjteni saját házra. Apukám sokszor mondja, hogy Ő szeretett volna testvért mellém, de anyagilag csak nekem tudnak mindent megadni, és úgy is érzem, hogy mindent megkapok, ami kell. Őszintén rossz mikor ezzel bántanak, de sokkal rosszabbul esett, amit az osztályfőnököm mondott. Én nem szégyenlem, hogy albérletben nőttem fel, mert nem éheztem vagy bármi, de az osztályfőnököm ezek szerint lenézi anyukámékat, és ez nagyon bánt engem.

Tényleg szégyen, hogy lakbért fizetnek és nem hitelt, de emellett mindent megadnak nekem, amire szükségem van?