Csúfolnak az osztálytársaim, mert albérletben élünk. Ez a szüleim szégyene?

Szia!

Az ofő-d IQ light-os!

Az intelligencia szintet nem az iskolai végzettség alapján mérik!

Ez az Ő problémája.

Az Édesapád bölcsen mondta:

"Szeretett volna testvért melléd, de anyagilag csak neked tudtak mindent megadni"!

Ez így van rendjén!

Ne foglalkozz a kívülállók véleményével,szeresd a szüleidet!

Albérletben lakni egyáltalán nem szégyen,sokan választják ezt a megoldást,mint hogy 30-35 évig fizessenek a banknak!

Röviden ennyi!

Fel a fejjel!

Az a szégyen, hogy az osztályfőnököd ilyet mondott. Reméljük már nem sokáig lesz az, vagy mert eltanácsolják vagy mert végzel a sulival.

Az enyém nagyon gonosz volt, megalázott, utált, és ezt nem is rejtette véka alá. Na ő sem volt tanárnak való.

Ha a saját ingatlantól függene a gazdagság, akkor nem nyomorban nőttem volna fel egy omladozó házban...

Szerintem is jobb, ha tudják a szüleid, hogy miféle alak is ez a "tisztelt" osztályfőnök.

A kölykök meg majd találnak más érdekes témát, mint mondják, minden csoda három napig tart. Próbáld nem magadra venni a szemétkedést és minden jót kívánok neked és a szüleidnek.

Nem azt mondom, hogy ez így konkrétan szégyen, de közben mégis...

... nem önmagában az, hogy nincs saját lakásuk, hanem ez a pénzelb*szó életmód, amit leírásod szerint élnek. Hogy felnőtt ember létükre nincs annyi önuralmuk, hogy spóroljanak, tudatosan költsenek és felelőtlenségnek is tartom ilyen életmóddal gyereket vállalni, hogy nincs még megtakarításuk sem, mert érted, ha holnap egyiküket kirúgják, vagy elcsapja az autó és meghal vagy lebénul vagy bármi okból kiesik tartósan valamelyikük fizetése, akkor mi lesz, majd elnézik, hogy éhezel, mert nem telik kajára az albérlet fizetése mellett?

Ez nem azaz eset, hogy tele vannak, csak nem vesznek lakást, mert mittudomén, mobilisak akarnak maradni (na, kb. a bérlők 3%-ának emiatt nijcs lakása, a többinek csak nem telik rá), hanem hogy pénzügyi analfabéták és változtatni sincs igényük ezen a te anyagi biztonságod érdekében sem, mert ennyire azért nem fontos nekik, hogy ne lebegjen feletted is Damoklész kardja.

És ezt nem kell arra fogni, hogy sokgyerekes szegény családból jönnek, mert én is, érettségi után már mehettem egy albérleti szobába lakni, és mégis tudok spórolni, sőt, pont azért élek pénzügyileg tudatosan, mert nem akarok úgy élni, mint a szüleim anno. A gyerekeimet meg nem akarok bizonytalanságban nevelni. És mi sem kaptunk semmit, mégis megteremtettünk 30 éves korunkra egy saját házat.

Engem szinte teljesen kiközösítettek középiskolában, mert csórók voltunk. Igaz saját lakás hiteles parasztház volt, és kályhákkal fűtöttünk. Volt olyan év, hogy egy melegítő szettbe és 3 pólóba jártam egész évben suliba. A többi év sem volt sokkal jobb, de azokban már 2 nadrágom is volt.

Igazából az a legjobb, ha nem érdekel, tanulj, törtess, és érj el többet, mint ők. Nincs is annál jobb érzés, mikor a 15-20 éves osztálytalálkozón, szembesülnek azzal azok, akik lenéztek, hogy mindegyiknél többre vitted! :). Mert ugye mindegyik megvetően, de kíváncsian érdeklődött... direkt vettem olcsó ruhákat arra napra. :)) Aztán elkezdtem sorolni az érdemeimet, és a tekintetek úgy mentek át irigységbe :)))

Tanulj meg egy nyelvet jól, végezz el egy versenyképes bsc szakot, és valamelyik multinál dolgozva, a diploma megszerzése után 8-12 évvel később, biztosan lesz saját házad/lakásod és jó kocsid. Ha jól csinálod akkor céges lesz az az autó, korlátlan privát használattal!

Kedves Kérdező, az osztályfőnököd kifejezetten rosszul reagálta le a helyzetet, nem a megfelelő szavakat használta, de azért pici igazság van abban, hogy a szüleid nem gondolkoznak felelősen.

Na nem azért, mert jelenleg albérletben éltek, hanem azért, mert nem is törekednek arra, hogy anyagilag stabilizálják magukat. Az életformájuk később megbosszulhatja magát, pl. ha nincs arra elképzelésük, mi lesz velük, ha nyugdíjba mennek? Igen komoly bajban lesznek, ha nincs jelentős nyugdíjmengtakarításuk, mert a várható nyugdíjból még megélni is alig lehet, nem még albérletet is fizetni. Sajnos nem egy családot látok, ahol ilyenkor a szülő elkezd a gyerekén élősködni arra hivatkozva, hogy ő is mindent megtett anno a gyerekéért, akkor most rajta a sor... Ezzel csak az a probléma, hogy a felnőtté vált gyereknek nem az lenne az életfeladata, hogy eltartsa a szüleit is, hanem esetleg saját családot szeretne, azokat eltartani, azokat segíteni.

Magyarországon nincs megfelelő kultúrája az albérletben élésnek, nincsenek pl. bérbeadási céllal épült lakóparkok, bérlakások, így a bérlők nicsenek biztonságban még akkor sem, ha mindig rendesen fizetik a lakbért. A bérbeadók szinte kivétel nélkül magánszemélyek, akik bármikor felmondhatják a szerződést, ha változik az élethelyzetük, de ezt a problémát csak tetőzi, amikor majd nem lesz elég bevétele a szüleidnek kifizetni a bérleti díjat.

Én pl ezekről is beszélgetnék a szüleimmel, ha már így hozta most az élet, hogy megbántottak a barátaid és az osztályfőnök is és elmesélném nekik, mi történt az iskolában. Lehet, ők is felébrednek tőle, hogy valamit tényleg változtatniuk kellene.