Nagyon lennenek az elvarasaim a paromnal szemben?

Igen, sokat vársz el. Nekem nyugodt babám volt, de sokat szopizott, a nap 80%-át az ölemben töltötte evéssel vagy alvással. Ilyenkor félkómában ülve aludtam. Ha le tudtam tenni magam mellé, kihívás volt egy paprikás krumpli, mert 3-5 nekifutással készült el. Mire felaprítottam a hozzávalók egy részét, bekakilt, akkor peluscsere. Éhes lett, másfél óra etetés, altatás. Letettem, pisilnem kellett, folytattam az előkészítést, 5 perc múlva ébredt, nyöszörgött, mert jött a foga. Kapott krémet, mire hatni kezdett, betettem a rezgő pihenőszékbe, folytattam a kaját. A székben újra berottyantott. Nyilván nem hagyom benne, így újabb szünet. És egész nap ez ment. Amikor elaludt és várhatóan volt egy órám, nem felmosni kezdtem, hanem ledőltem hulla faradtan aludni. Mikor felkeltem, még fáradtabb voltam, de nem ájultam el, és a fekvés alatt termelődött annyi tej, hogy az újabb szopinál jóllakjon. A férjem a nappaliban dolgozott heti több napot, így látta és nem kért számon.

Fél évig fél óra alatt elkészíthető kaját főztem, mikor otthon volt vagy rendeltünk. Ennek is vége lesz, csak légy türelmes és higgy a feleségednek.

De nagy hatalmas vállalkozó vagy te, öcsém!

Nekem most elég szarul megy a vállalkozásom, de amikor jobban ment: 1. a férjemnek alapból nem kellett dolgoznia, 2. rámálmunkban sem jutott volna eszünkbe főzni, mindig rendeltünk vagy elmentünk kajálni. Szóval ha te akkora hős vagy, 9 alkalmazottal, nehogy már a szerencsétlen feleségednek kelljen már zombi üzemmódban még főzni, ganajozni...basszus!

Az első pár hónapban nálunk is ez volt, a babám csak velem/rajtam volt hajlandó aludni, így a napom nagy részében ültem vele a fotelben a plafonig érő kupi közepén, és jobb híján olvastam (kb gimiben olvastam utoljára ennyit, mint akkor). Baromira zavart ez engem is akkor, de priorizáltam. Akkor változott meg kb a helyzet, amikor beindult a mozgásfejlődése.

Fogadjatok takarítót, a kaját meg rendeljétek. Ha szülés előtt nem volt ilyen a feleséged, jó esetben egy átmeneti időszakról van szó.

Hidd el, a mézesmázos rózsaszín felhőn túl, anyává válni a világ legnehezebb dolga is egyben, önmagadat háttérbe szorítva kell mindent megadnod egy másik emberi lénynek, miközben folyamatosan azon szorongsz, elég jól csinálod-e. Légy türelmes.

Nézd, egyedül a feleséged tudja, hogy valóban a gyerek miatt nem tudja megcsinalni, amit kellene vagy csak nincs kedve hozzá. Egyedülálló anyaként anno én mindent megcsinaltam, hiszen nalam nem volt apuka, aki segítsen. Nyilván nem volt egyszerű, de nekem igényem is volt rá, meg nyilván kénytelen is voltam, hiszen ha én nem csinálom meg, akkor minden marad úgy, ahogy volt.

Le kellene ülnötök beszélgetni.

Amugy megvalaszoltad magadnak, hogy miert nincs megfozve vagy kitakaritva. :D

"vagy ha eppen etetni kell a kicsit elveszem, vagy par percre ölbe veszem hogy addig se az anyjat nyùzza"

Ezek szerint folyton igenyli az anyja figyelmet, ugye? Ugy eleg nehez barmit csinalni. Egy fozes pl kb 1 ora, ha valami nagyon egyszerut csinalsz elokeszuletekkel egyutt, addig siman felkelhet 3x a gyerek, abszolut kiszamithatatlan.

Masreszt meg nonstop egyutt lenni egy gyerekkel azert kicsit leviszi az anyat is, en is tapasztalom magamon. Ha alszik, en is orulok a semminek, muszaj kicsit toltodni. Nem vagyunk robotok, hogy nonstop dolgozzunk, plane ugye szules utan befigywlhet egy depresszio is amugy, tudtad? Ha folyton a melo lenne, akkor pl ahelyett, hogy lefekudjon veled este, inkabb az alvast választja.